2017. december 31., vasárnap
2017. december 30., szombat
2017. december 26., kedd
Két érdekes vélemény a migránsokkal kapcsolatban
"A muzulmánok értékrendszere teljesen más. Soha nem lesz kompatibilis a keresztény hátterű értékrendszerrel..."
"Ott, ahol milliók tudnának a földeken dolgozni, meg lehetne spórolni a vegyszert (gyomirtòt ) és az emberek is tudnának otthon dolgozni és élni ..."
2017. december 25., hétfő
2017. december 21., csütörtök
2017. december 20., szerda
2017. március 5., vasárnap
Koronázási gálaműsor Pilis városban
Kedves Ismerősöm, Fekete Mária Magdolna énekes
rendelkezésemre bocsátott egy videófelvételt. Az anyag Tolnay András előadóművész
2008 nyarán Pilis városban megrendezett koronázási gálaműsoráról készült
válogatás, mintegy esszencia. A csodálatos zene és a rangos fellépők
produkciójába, meg az egész műsorfolyamba való betekintés maradandó élményt
nyújt. Javaslom, nézze meg Ön is!
2017. február 27., hétfő
Vétkezzenek bátran!
A példa kedvéért egy, a témához csak valamelyest illeszkedő
történet: annak idején, sikerei csúcsán Hofi Gézát valamilyen hivatalos
elismerésben részesítették. A tévéhíradóban megkérdezték őt, és a fő
támogatóit, Komlós Jánost és Marton Frigyest a sikerük titkáról. Ha jól
emlékszem, Komlós János újságíró, kabaréigazgató, humorista, konferanszié, író,
kritikus, műfordító, dramaturg azt válaszolta: a sikerük titka az, hogy nem
fogadják meg a velük foglalkozó esztéták jó tanácsait.
Ez
jutott eszembe a Matolcsy György jegybankelnököt és Varga Mihály gazdasági
minisztert a liberális oldalról ért kritikákról. Egy bizonyos közgazdászi kör
szinte fel van háborodva, el van keseredve, nem tud napirendre térni afölött,
hogy például Matolcsy György nem azt csinálja, amit az egykori magyarországi és
külföldi megmondó emberek tanácsolnak. Ennek okán több, korábban zseniként
számon tartott, sőt sztárolt, a haza bölcse szerepében tetszelgő személy
méltánytalanul mellőzöttnek érzi magát, s rettenetesen el van keseredve.
Állítólag nemrégen még valami találkozót is szerveztek, ahol egymás között és
bizonyos sajtómeghívottak körében búslakodtak.
Nemrégen
egy Bécsben élő híres újságíró bírálta a magyar gazdaság irányítóit, s arra
hivatkozott, hogy „pedig az .......is” megmondta, hogy ez így nem megy, s helytelen.
Egy neves, valamikor a hazai médiában nagyon sokat szereplő politológus is
ugyanarra a személyre hivatkozott, azzal a lényeggel, hogy amit az.... megmond,
annak úgy kellene lennie, különben megnézhetjük magunkat.
S
mit adott az Isten? Az események, történések, Magyarország gazdasági és
pénzügyi mutatói,
eredményei Matolcsy György és Varga Mihály terveinek, lépéseinek,
intézkedéseinek helyességét igazolják. Matolcsy György nem szégyellte
kijelenteni, hogy a jegybank a kormánnyal egyeztet bizonyos kérdésekben és a
jegybank amennyire lehet, segíti az ország gazdasági fejlődését. Mi több,
Matolcsy nem átallt bizonyos gazdasági dogmák elleni harc jegyében valamiféle
iskolai képzést, oktatást kezdeményezni.
Tehát valakik szemében megbocsáthatatlan bűn, hogy Matolcsy
Györgynek és Varga Mihálynak van saját elképzelése, célja és koncepciója
országunk gazdasági-pénzügyi kérdéseivel kapcsolatban, s az eddigi döntéseik
helyesnek, sikeresnek bizonyultak.
Ha ez bűn, akkor az ország lakossága kérje meg őket, hogy a
jövőben is csak vétkezzenek bátran.
Cselényi György
2017. február 26., vasárnap
Mi a gondom Botka Lászlóval?
Jóhiszeműen feltételezem, hogy Botka László rendes ember, és
Szeged polgármestereként jól, a város lakossága megelégedésére végzi munkáját.
Lehet, nem akar rosszat.
Akkor mi mivel van gondom? Azzal a párttal, amelyik mögötte
áll, s amelyet ő képvisel. Lehet
nagyokat, meg szépeket mondani, de jómagam úgy érzem, a népnek hitelességre és garanciára
lenne szüksége ahhoz, hogy Botka Lászlót elfogadja miniszterelnökként. Úgy
vélem, az MSZP ezt a hitelt, ezt a garanciát jelenleg nem képes kölcsönözni se önmagának,
se miniszterelnök-jelöltjének.
Mi ennek az oka? Szerintem az, hogy az MSZP-t súlyos
történelmi bűnök terhelik. Most csak az energiaszolgáltató szektor, a közművek
és Magyarország más vagyona nagy részének külföldiek kezére játszását, meg
hazánk pénzügyi eladósítását, továbbá az ország feljelentgetését, mindenféle
brüsszeli eljárások és szankciók kezdeményezését említem.
A szép szavakon kívül az ország lakossága semmi garanciát nem
kaphat arról, hogy az MSZP hatalomra kerülésével nem folytatódik a nemzet
vagyonának kiárusítása, valamint a nemzetközi pénzintézetek kényének-kedvének
történő újbóli kiszolgáltatása. Nem akarják-e hazánkba telepíteni arab, ázsiai
és afrikai migránsok tömegét, stb. A történelmi bűnöket az MSZP-ről a jégeső se
tudja lemosni, meg drótkefével se vakarhatók le róla. Az, hogy gyűlöli a
kormányt és a Fideszt, még kevés az üdvösséghez.
Úgy vélem, az emberek félnek az MSZP újbóli hatalomra jutásának
következményeitől. Ezzel együtt jár az
is, hogy a nép nem szeretné az MSZP miniszterelnök-jelöltjének kormányfővé
válását, legyen Botka László bármilyen nagyszerű ember.
Szerintem erre a témára térjünk vissza 20-30 év múlva,
amikorra az MSZP, ha még lesz, talán átmegy egy olyan tisztuláson, amelynek
nyomán az emberek istenigazában megbízhatnak a párt magyar nemzet iránti
hűségében, elkötelezettségében, s annak önzetlen szolgálatában.
Ameddig ez nem következik be, szerintem tartsák magukat távol
az ország kormányzásának, s a hatalom gyakorlásának még a szándékától is. Az
MSZP kormányra juttatásával nem kockáztathatunk.
Az irántuk való bizalom hiánya elmondható a többi ellenzéki
párttal kapcsolatban is, de azok esetében, amelyek még nem voltak kormányzati
pozícióban, történelmi bűnökről nem beszélhetünk.
Cselényi György
Vég nélküli dumaparti
A világhálón láttam egy videofelvételt, amely az olimpia
magyarországi megrendezését lényegében megfúró társaság vidéki rendezvényén
készült. Ott az egyik nő aktivista kifejtette, hogy ők nem azt mondták, hogy ne
legyen Magyarországon olimpia, hanem csupán azt akarták elérni, hogy üljünk le,
s az ügyét beszéljük meg.
Látni vélem a szervezet tevékenységének lényegét. Az szerintem
a magyar értelmiség egy részére jellemző mentalitást kívánja erősíteni,
amelynek veleje az, hogy bármiről beszéljünk, vitatkozzunk reggeltől estig,
estétől meg reggelig, pazaroljuk az energiát, miközben egymás felidegesítésén és
kifárasztásán kívül nem csinálunk semmit, nem megyünk semmire. Jobban mondva, a
különböző fórumokon való fölösleges szócsépléssel és a társaság szinte állandó
médiaszereplésével egy időben az utcákon, tereken folyjanak az aláírásgyűjtések
rengeteg témában. S amennyire lehet, a nép figyelmét tereljék el a legfontosabb
sors- és jövő-meghatározó témákról, kérdésekről. Mindeközben jogászkodjunk, hiteltelenítsük,
nehezítsük, akadályozzuk, bénítsuk, tegyük lehetetlenné a kormány munkáját,
teremtsünk kaotikus állapotokat.
A nép egy idő után
megunja tehetetlenséget, a különböző szekértáborok felesleges, sehová se vezető
szópárbaját, s kezd türelmetlenné válni. Közben pedig a magát mozgalomnak
nevező közösséggel folytatott véget nem érő dumaparti álcája mögött a hatalomba
szépen be-, illetve visszaszivárognak az ország jobb sorsát nem éppen
megalapozni, előmozdítani igyekvő személyek.
Én azt javasolnám, hogy mindenki alaposan fontolja meg
kikkel, miről és mennyi ideig tárgyal, beszél, vitatkozik. Az pedig még inkább vegye szemügyre, hogy kiknek
és mihez adja aláírását, mert a játék nem babra megy. A magyarság élete, jelene
és jövője a tét, az forog kockán, méghozzá igen komoly mértékben. S lehetőleg
egy másodpercre se tévesszük szem elől, hogy mi a magyarság igazi és valós
érdeke, és ne dőljünk be a bármilyen agyafúrt jogi ravaszkodás formájában
színre lépő okoskodóknak.
Cselényi György
2017. február 25., szombat
Sportként űzött koldulás
A forgalmas utcán odajött hozzám egy fiatal nő. Középmagasat,
szőkét, szép arcúnak és csinosnak mondhatót képzeljenek el. Dzsekit és világos
testnadrágot viselt. A jobb markában valamennyi aprópénzt tartott.
Kifogástalan
modorban előadta a következőt: Jó napot kívánok, ne haragudjon, uram, hogy
megszólítom, de szeretném kérni a segítségét. Nagy bajba kerültem, ugyanis
ellopták a pénztárcámat. Mivel nincs egy fillérem se, ezért nem tudok vidékre
hazautazni. Nem tudna kisegíteni 200 forinttal?
Teljesen „paff” lettem. Átvillant az agyamon, ilyesmi tényleg
bárkivel megtörténhet, s ebben a helyzetben mi mást tehetne ez a szegény nő, minthogy
embertársainkhoz fordul kis támogatásért.
Mondtam, dehogynem, hölgyem, s máris nyúltam a pénztárcámért.
Amikor a bukszám már a kezemben volt, a hölgy 400 forintra, majd ezer forintra
emelte volna az igényelt összeget. Hát persze, aki hajlandó 200 forintot adni,
az miért ne adhatna 400 forintot, ezret, vagy akár többet is?
Ekkor már kissé furcsának, sőt gyanúsnak kezdtem vélni a dolgot.
Viszont csak a legelőször igényelt összeget voltam hajlandó átadni. A nő az
emberekkel kapcsolatban hangot adott nemtetszésének, hogy még 400 forintot is
sajnálnak, annyiért is lamentálnak. A 200 forint átvétele után a köszönöm
elmaradt, vagy az utcai járműzajban túl csendesre sikeredett, majd elváltunk
egymástól.
Tegnap a vasútállomás közelében egy termetes, feketedzsekis,
szemüveges és szakállas férfi a nőhöz hasonló ürüggyel állított meg. Ő azzal
kezdte, hogy nem szokott tarhálni, de most ebben a helyzetében kénytelen ehhez
folyamodni.
Most már kicsit kezdtem aggódni. Vonzom a koldusokat? Gazdagnak,
vagy irgalmas szamaritánusnak, hülyének, vagy „is-is-nek” néznek? Nem adtam egy
fillért se. Mondtam, naponta 2-3-an fordulnak az emberhez az utcán ilyen
szöveggel. Úgy látszik, valakik szórakoznak, vagy sportot űznek a koldulásból. Az
illető meglepetten és nem tetsző hangon mondta: i....igen(?), majd folytattuk
ellenző irányú utunkat.
Gondoltam, az újkori koldusok meggazdagodni ugyan nemigen
fognak vállalkozásukból, de a napi pár száz, vagy a szerencséseknek,
kitartóknak néhány ezer forint pluszbevétel se jöhet rosszul.
Némi lelkiismeret-furdalásom támadt, hiszen mégiscsak
találkozhatunk igazán bajba jutott emberrel. Elhatároztam, ha valaki még
egyszer azzal fordul hozzám az utcán, hogy elhagyta, vagy eltulajdonították pénztárcáját,
s ezért nem tud hazautazni, akkor tanáccsal támogatom. Javasolom, hogy
nyugodtan szálljon fel buszjáratra és ismertesse a sofőrrel helyzetét. A
gépkocsivezetőnél hátha van büntetőcédula, amellyel - az utas adatainak
feljegyzése után -legalizálható az utazás, vagy ha jön az ellenőr, akkor
vállalja a járat érvényes jegy, vagy bérlet nélküli igénybe vételével járó
anyagi terheket, következményeket. Vagy mindezt a volán vállalat központjában
intézze el.
Gyanítom, hogy tanácsomra az ügyesen, gyakorlottan mesélő újkori
koldusok nemigen lesznek kíváncsiak, végig se hallgatják. Akkor mindketten
lépjünk tovább....
Cselényi György
2017. február 12., vasárnap
2017. február 5., vasárnap
2017. január 30., hétfő
A fiú eldorádója
A srácon fekete dzseki, fekete nadrág, fekete cipő. A fején simléderes sapka. A fülei teljesen, a két arcfélteke pedig félig fedett. Ábrázatának szabad része mélyvörös. Látszott rajta, ha nem is hajléktalan, de meglehetősen sok időt kell töltenie a szabadban.
Az utcai szemétgyűjtő edénynél áll. Jobb kezében kis fedél nélküli doboz, a bal kezével pedig valamibe bele-bele markol, majd ökölbe szorított kezét a doboz fölé mozdítja, s a tenyeréből valamit kihullat. Látszik, hogy nem szokásos kukázóról, guberálóról van szó.
Néhány másodperc múlva gyors léptekkel a másik köztéri szemétgyűjtőhöz megy, s megismétlődik az előbbi művelet.
Már látom, csikkeket gyűjt. A vasútállomás közelében vagyunk, s e hely neki eldorádó. Mivel az emberek a buszra várakozás közben rágyújtanak, s ha a járat a vártnál hamarabb érkezik, akkor a kukánál gyakran a fél, sőt csaknem az egész cigarettájukat elnyomják, beoltják, továbbá a szemétgyűjtő megfelelő helyére dobják.
Félve írom le, hogy lényegében csikk-újrahasznosításról van szó. Tudom, most sokan megrökönyödnek, hogy miért nevezem az általa végzett műveletet csikk-újrahasznosításnak, mert az egészséget igencsak romboló ötletről van szó. A cigaretták füstszűrő előtti része ugyanis a nikotint, a kátrányt, meg még számos égésterméket némiképpen megszűrt, vagyis káros anyagok rakódtak rá. Azt újból meggyújtani és füstöt nyerni belőle, a szokásos dohányzásnál is kockázatosabb lehet.
A fiatalember a csikkekből kinyert még viszonylag ép dohányszemcséket vagy a pipájába tömi, vagy cigarettapapírba sodorja.
A fiú érdeklődésemre elmondta, hogy az égett cigarettavégekből kipergetett dohány szerinte gyengébb, vagyis kevésbé káros, mint korábban volt. Így olcsóbban jut füstölni valóhoz, sőt lehet, a hányattatott sorsú, netán hajléktalan cimboráinak juttat belőle valamennyit.
Lehet, megrónak érte, de nekem tetszik a fiú leleménye, szemfülessége, kreativitása, még akkor is, ha egészségügyi szempontból sok a kivetnivaló benne. Kétségtelen, hogy ez által bizonyos pénzösszeget spórolhat meg, sőt ha árulja, vagy cserébe bocsátja, még valamit nyerhet is. A profitot megérdemli, mert jócskán megdolgozik érte és övé a "találmány".
Cselényi György
2017. január 28., szombat
2017. január 26., csütörtök
Várjuk a nemzetépítő javaslatokat!
A hírek szerint az ellenzéki pártok gőzerővel láttak neki értelmiségi, szakértői holdudvaruk kiépítéséhez. Kíváncsian várom mind az MSZP, mind a jobbik és más pártok alakuló értelmiségi, szellemi hátországának nemzetépítő javaslatait.
Csak azok nehogy olyan általánosságok legyenek, amelyekkel nem lehet mit kezdeni. Nemrégen egy rangos professzori kör véleményéről alakult ki bennem az a benyomás, hogy afféle nesze semmi, fogd meg jól - hasznosságú.
A szakértői vélemények nehogy olyan hatást keltsenek, mintha egy 30 éves embernek azt mondanák, hogy 5. osztályos korában jobban kellett volna tanulnia. Meg ha a kormány mondjuk, kétszeresére emeli valamelyik közalkalmazotti réteg bérét, akkor a nagy szakértők nehogy azt mondják, 4-szeresére kellett volna. Mellőzzék a blöffölést, meg a felelősség nélküli rálicitálást. Meg nehogy azzal álljanak elő, hogy ismét vegyünk fel IMF-hiteleket.
A korrupció elleni küzdelmet is minden bizonnyal valamennyi politikai és civil szervezet zászlajára tűzi, meg hirdeti, csak azt is mondják meg bizonyíthatóan, mikor és hol történt korrupció, továbbá mit lehetne, meg kellene tenni a gondok elkerüléséért. Meg azt is, hogyan érhető el, hogy a hazai nagy beruházásoknál a magyar cégek is eséllyel vehessenek részt a hatalmas tőkeerejű óriásvállalatokkal szemben a versenytárgyalásokon. Hogy mi is tevékenykedhessünk hazánk fejlesztéséért, fejlődéséért.
Az Orbán-kormány bármi áron történő leváltásának szándékát, meg a jelenlegi miniszterelnök elleni gyűlöletüket, meg az alaptalan bírálatokat ne akarják eladni szakértői véleményként, mert az nem az, meg kevés lesz az üdvösséghez. Viszont a reális, értelmezhető, hasznos, az ország, a magyar nép jobb és boldogabb életét szolgáló, megvalósítható, úgymond aprópénzre is váltható szakvéleményeket mindenki érdeklődéssel várja.
2017. január 23., hétfő
2017. január 21., szombat
2017. január 19., csütörtök
Kereskedő állást keres
Középkorú nyíregyházi nő kereskedelmi végezettséggel és gyakorlattal
munkahelyet keres. Más jellegű munkát is szívesen vállal. Hosszú távra keres
állást. e-mail: komlotimi@gmail.com
2017. január 15., vasárnap
Elvett és adott Komlóssy Tímea verse
Ismerősöm megemlítette nekem, hogy a párja gyerekkora óta ír verseket.
Már egy vaskos dossziényi lapul asztala fiókjában. Eddig nem mutatta meg őket
senkinek. Mondtam, akkor éppen itt az ideje... Elküldték számomra a legutóbb
született alkotást.
![]() |
A kép nagyobb méretben való megtekintéséhez kattintson rá! Ugyanez - kicsit más változatban: |
2017. január 14., szombat
Anyátok picsája...!
Két szó jutott eszembe...!
Szülővárosomra vagy 5-10 cm vastag hó esett. A járdaszegélynél az olvadás következtében kialakult tócsa felett való átjutáshoz az átlagos lépéshosszt kb. 10-20 centiméterrel meg kellett növelni. Egy sötét télikabátot és a füleit, sőt a nyaka egy részét is fedő sapkájú ember egy hölgynek bíráló éllel mondta:
- Felkészültünk a télre!
- Igen – reagált a nő kissé gúnyosan.
- Az Orbán-kormány- tette hozzá a férfi.
- Na, ez az(!) – reagált az asszony a bírálattal egyetértően.
Némán baktattam tovább. A párbeszédük nyomán hirtelen csupán egy névelő és két szó jutott eszembe: az anyátok picsája!
Cselényi György
2017. január 4., szerda
Miként járt volna el a NATO helyesen?
Pénz, meg egyéb...
Trump, Amerika új elnöke még a kampánya során hangot adott azon nemtetszésének, hogy a NATO költségvetésének nagy részét az USA fedezi. Ebből természetszerűleg nemsokára következik, hogy a tagországok növeljék főként anyagi-pénzügyi hozzájárulásukat.
Igen ám, de van egy „kis” gond. A NATO presztízse igencsak megtépázódott. Tekintsük csupán a migránsválságot. Nem én mondom, katonai és biztonságpolitikai szakértők mondják, hogy Európát a migránsok tömege lényegében megtámadta.
A NATO mikor járt volna el helyesen? Szerintem akkor, ha a szükséges időben odamegy a tenger megfelelő helyére, s megkérdezi a migránsoktól: „Emberek! Hová mennek, hová tartanak? Továbbá, kérem a személyi azonosítókat!
A migránsok azt mondják: Németországba készülnek!
Jó!
A NATO következő kérdése kellett volna legyen: Ki hívta magukat oda?
A migránsok válasza: Angela Merkel.
Jó!
Akkor szerintem a NATO illetékesének kapcsolatba kellett volna lépnie a német kormánnyal, továbbá Angela Merkellel, hogy kérem, migránsok tömege tart érvényes személyi okmányok nélkül az elmondásuk szerint önökhöz, Németországba. Valóban maguk hívták őket oda, s valóban beengedik-e őket Németországba?
Magyarország hozzájárul-e ehhez?
Ha válasz igen, jöjjenek, mi hívtuk őket, akkor a NATO-nak meg kellett volna kérdeznie a migránsoktól, hogy mely útvonalon akarnak eljutni Németországba?
Ha a megjelölt útvonal Magyarországon keresztül vezet, akkor szerintem a NATO-nak érdeklődnie kellett volna a magyar kormánynál, hogy érvényes úti okmányok nélküli emberek tíz-, meg százezrei átmasírozhatnak-e Magyarországon? Önök, mint a NATO teljes jogú tagja hozzájárulnak-e ehhez?
Ha Magyarország válasza NEM-leges, akkor a NATO-nak azt kellett volna mondania az illegális migránsoknak, hogy akkor tessenek szépen visszaevezni oda, ahonnan jöttek, s majdan Angela Merkelék küldjenek önökért repülőgépeket, vagy önök szálljanak fel valahol a menetrendszerűen Németországba közlekedő repülőgépekre. De gyorsan mozgassák az evezőlapátokat, mert mindjárt bepöccenünk. Vagy a nagylelkűségünk által vezérelve, humanitárius okból, hogy ne fáradjanak el nagyon, adunk vontató motorcsónakokat, a maguk gumi, vagy más úszóalkalmatosságukat kössék egymás után, illetve a motoros hajókhoz, s indulhat a karaván! De minél gyorsabban, mert már így is jócskán felidegesítettek bennünket, amelynek az önök számára nem lesz jó vége.
Ha a NATO ezt csinálja, akkor azt mondom, klassz szervezet, megvédte Európát, tehát megérdemli a nagyobb anyagi támogatást.
Mit csinált a NATO? Semmit!
Ezzel szemben mit csinált a NATO mitgránsügyben? SEMMIT! Mi több, Görögország és Olaszország szinte szervezetten szállította, s talán most is viszi, engedi az illegális migránsok tízezreit Európa területére. Hát, hogy van ez? Nincs kellőképpen és szigorúan szabályozva, hogy ki és milyen feltételekkel léphet az Európai Unió területére? Dehogynincs! Akkor joggal merül fel a kérdés: mi folyik itt? Több nagy országnak milyen előnye származik a jelenlegi áldatlan helyzetből? Mi jót remélnek ettől? Hová akarnak kilyukadni, mit akarnak ezzel elérni? Szerintem ezt egyelőre nem tudja senki.
Akkor sokakban felmerül a kérdés: mire jó, mire való, mire szolgál a NATO? Bóklászunk Afganisztánban! Mit keresünk ott? Valamint az oroszok ellen akarnak fellépni? De erre mi, magyarok mondhatjuk, hogy az oroszokkal nekünk semmi bajunk, sőt barátsággal viszonyulunk egymáshoz. Szolgáltatják nekünk a gázt, az olajat, vásárolják, illetve az embargó miatt, csak vásárolnák áruinkat, s jó pénzt fizetnének érte; bővítik, fejleszti nekünk a paksi atomerőművet, úgy, hogy nekünk semmi bajunk az oroszokkal.
Úgy vélem, Trumpnak lesz mit átgondolnia a NATO létét, céljait és feladatait illetően.
Cselényi György
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)