Tüntetést tartottak a pedagógusszervezetek Budapesten. Tisztelem a pedagógusokat és együtt érzek velük, megértem
problémáikat, de úgy vélem, a demonstráción igen érdekes, sőt meghökkentő
mondatok is elhangzottak.
Például:
„Rendszerszintű változtatásokra lenne szükség az oktatás, a köznevelés
területén”.
Úgy gondolom, ez jól és bölcsen
hangzik, könnyű a világba kiáltani, de igen nehéz aprópénzre váltani. S az nem
megy egyik napról a másikra, pláne, ha a rendszerszintű problémákat nagyon
régről örököltük.
„Mi, pedagógusok, mindaddig kitartunk, amíg a társadalom kiáll
mellettünk" - mondta valaki.
Én ezt a nagy társadalmi kiállást nem
tapasztalom, sőt az emberek nagy része igencsak pikkel a pedagógusokra. Hogy
okkal- és joggal-e, az mindenki egyéni megítélésétől függ. Jómagam is egy
kezemen meg tudnám számolni, hány olyan pedagógussal találkoztam életemben,
akire szívesen emlékszem.
„...a
kormány tárgyalóasztalánál nem kompetens személyek ülnek...”
Ez majdnem úgy hangzik, hogy mi majd
megmondjuk, kivel állunk szóba! Ez szerintem nem intelligens, nem elegáns, nem úri,
s nem diplomás emberekhez illő hozzáállás. Ha nekem problémám van egy iskolával, s oda elmegyek, és azt mondom, nem tárgyalok a tanárral, az osztályfőnökkel és az igazgatóval, hanem jöjjön ide az államtitkár, akkor a viselkedésemet mi másnak lehetne minősíteni, mint alpári bunkóságnak.
Egy diák azt mondta, hogy „Elegem van abból, hogy a tanáraim fáradtak
és már nincs kedvük tanítani.”
Kedves barátom, ez nem túl nyomós
érv, mert fáradt a hegesztő, a lakatos, az építészmérnök, az újságíró és más is,
tehát tulajdonképpen mindenki, aki dolgozik, tevékenykedik, végzi munkáját. Sőt
az is, akinek ez nem adatik meg. Akinek pedig nincs kedve tanítani, az a
társadalmi munkamegosztásban keressen más területet. Felszólalásod inkább a tanárok lejáratására alkalmas, sem mint támogatására.
Egy szülő a diákélményeiről szólván elmondta:
„...régebben az óra közben beszélgető
diákokat a tanár krétával dobta meg, de ma már ezt nem teheti, mert egy óra
alatt az egész hónapra kiutalt krétát eldobálná" - utalt arra, hogy a Klik
még az alapvető iskolai eszközöket sem tudja biztosítani.
Akkor a tanár dobáljon apró kaviccsal. Azt
még lehet találni az utcán, meg a parkokban. Nekem volt olyan tanárom, aki a
kulcscsomóját vágta hozzá a neki nem tetsző diákhoz, meg olyan kokit adott a fejére,
hogy a koponyán rögtön kis gömb keletkezett. Még se jutott eszünkbe panaszkodni.
Egyébként nem hiszem, hogy annyira rossz lenne a helyzet, a tárgyi körülmény, meg
hogy kevés a kréta. Én meg azt
hallottam, hogy van olyan tanár, aki nem szereti a krétát használni, mert az
bepiszkítja a kezét és a ruháját.... A digitális eszközök korában a krétával
való írás lassan ki is megy a divatból.
Egyik szakszervezeti vezető azt
mondta, azért vannak itt, illetve ott, mert „az
irány végletesen elhibázott.”
Szerintem a kormány lejáratásával és a
Parlamentre mutogatással az irány, továbbá az oktatás aligha lesz jobb. Az
anarchia és a káosz legfeljebb bizonyos politikai köröket töltené el kárörömmel,
elégedettséggel, amelytől az ország lakosságának nagy része nemigen lenne
boldog.
Egy iskola igazgatója azt mondta: „Mutassuk meg, milyen lesz a 21. századi
magyar oktatás."
Kedves igazgató úr! Ha tanítás,
oktatás-nevelés helyett hol okkal, hol ok nélkül, de állandóan elégedetlenkednek,
követelőznek, tüntetnek, meg balhéznak, akkor a 21. századi magyar oktatás
aligha válik jobbá, eredményesebbé.
Egy szakszervezeti vezető arra
szólított fel, hogy „Álljon mindenki a
pedagógusok mellé! A jövő mellé! Azért, hogy a gyermekeink félelem nélkül,
szabadon élhessenek.
Azt hiszem, a gyerekek nagy része
leginkább a tanároktól, az állandó dolgozatírástól, meg az egyes osztályzatok „adományozásától”
fél. Az illető kifogásolta, hogy „...közben az M1 királyi televízión a
budapesti mangalicafesztiválról sugároznak összeállítást.”
A mangalicafesztivál szerintem is
érdekesebb a tanárok egy csoportjának meddő kormánylejárató, sőt talán kormánybuktató
kísérleténél.
xxx
Korábban panaszkodtak a települések, az önkormányzatok, hogy nem tudják az iskolákat fenntartani. (Persze korábban se ők tartották fenn, csak nagyon kis részben, de mindegy.) Azt mondta az állam, jó, az iskolák működtetését átveszem az önkormányzatok nyakából. Hogy ez megtörténhessen, gondolom, létre kellett hozni egy, az intézmények vezetésével, működtetésével foglalkozó szervezetet. (Megértem, hogy az igazgatóknak és másoknak nemigen tetszik, hogy immár egy sor kérdésben nem dönthetnek olyan szabadon, mint valamikor.)
Ha a Klik nem jól "üzemel", akkor meg kell reformálni. Ha a tananyag és a tankönyvek nem jók, akkor ésszerű módosításokat kell végrehajtani rajtuk.
De a gondok megoldására semmiképpen nem az állandó fenyegetőzés, követelőzés, tüntetés alkalmas. Így nagyon kilóg a kormány- és ország megbuktatásának lólába. Mert csak az nem látja, aki nem akarja látni, hogy a kormány bármit tesz, lesz, akinek soha semmi se jó, mert számukra nem lehet jót tenni. Nekik csak egy céljuk van, rázni az öklüket, meg verni a nyálukat. Akiknek csupán ilyen tervük van, remélem, nem érnek célt, s önmaguktól is megérzik, hol a határ, az állj(!).... Szemmel láthatóan Orbán Viktoron keresik a fogást, s nem kizárt, hogy ezzel valakiknek politikai terveik vannak, de csak hadd legyenek... Szerintem a népnek sokkal több esze van annál, mintsem hogy bedőljön nekik, vevő legyen akciójukra.
Egyik tanár ismerősöm négyszemközt és halkan elmondta nekem, neki és sok kollégájának meg sem fordul a fejében, hogy tüntessen. Ő megvan elégedve a fizetésével. Szerinte az a gond, hogy a pedagógusok nagy része egy percet sem dolgozott a versenyszférában, meg egyáltalán a gyakorlati életben. Ezért fogalma sincs arról, hogy ott mi van. Azontúl sok tanárnak túl nagy az "egója" és nem tudja magát hová helyezni. Egy búra alatt élnek, s nem tudják, mi a munka. Ha szembesülnének a közalkalmazottin kívüli világgal, nagyon kellemetlen csalódásban lenne részük.
Cselényi György