Egy rendezvényen megkérdezték a Dalai
Lámától, hogy szerinte igaz-e, hogy Magyarországon a Pilis hegységben,
Dobogókőn van a Föld szívcsakrája?
A Láma a válaszának megkezdése előtt harsányan nevetett. Nem tudtam megállapítani, hogy őszintén, megjátszottan, vagy gúnyosan
tette-e, de tény, jókora derültséget mutatott. A vigyorgáshoz csatlakozott
hallgatósága, nézőserege is.
Ez után a Láma mondandójának
lényege az volt, hogy e kérdést az ostobaságok közé sorolja. Meggyőződése,
hogy ez egyfajta Magyarország-központú gondolkodást sugall.
De ez teljesen természetes, mert
mindnyájan úgy gondoljuk, mi vagyunk a világ közepe. A magyarok azt
gondolják, hogy Magyarország, a mexikókiak úgy vélik, Mexikó; gyakran a
tibetiek is úgy gondolják, Tibet, de a kínaiak is úgy hiszik, Peking a világ
közepe.
Ez teljesen természetes. A Láma mégis
úgy gondolja, ha tekintettel vagyunk arra, hogy minden emberben megtalálható
az az öt csakra, amelyek a csakrákról szóló tanításról szólnak, akkor ez egy
általános jelenség, s nem mondhatjuk, hogy egy különleges csakra Magyarországon
lenne éppenséggel.
Tehát nem gondolja, hogy a Föld szívcsakrája Magyarországon van!
xxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxx
A Föld szívcsakrája lehet, Dobogókőn
van, lehet, hogy nincs. Minden kétséget kizáróan egyelőre bizonyítani nem
tudjuk. De nekem nem esett jól, sőt mélyen sértett a Láma népem és mások nagy részének
hitén, elgondolásán, sőt meggyőződésén történő nevetése.
Én is nemegyszer találkoztam, mi
több, döbbentem már meg a Lámának tulajdonított olyan "bölcsességéken", amelyeket
szerintem, ha valamelyik kutya bevenné, talán megveszne tőlük. Mégsem nevettem rajtuk, legfeljebb önmagamban legyintettem rájuk.
Jobban tetszett volna számomra, ha a Láma a szóban forgó kérdésre adott válasza előtt és közben nem nevet.
Úgy vélem, a Láma hallgató- és nézőtábora is bölcsebb
lett volna, ha mellőzi a bugyutának tűnő vihogást és tapsikolást.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése