Pacalpörkölt

A magyar konzervipar dicsérete

Talán már mondtam nektek, családom nőtagjai nyaralni mentek. Egy hét után megunván az agglegények hagyományos, de diétásnak nemigen nevezhető ennivalóit, a kolbászt, a szalonnát...., meleg kajára vágytam. 

Mivel a pizzákban kétszer is csalódtam, elhatároztam, a Pennyben pacalpörkölt konzerveket veszek. Volt ott babfőzelék, meg más is, de mivel azokat sose kóstoltam, tartottam tőlük. A pacallal szemben is voltak fenntartásaim, mivel évekkel ezelőtt fogyasztottam, s akkoriban furcsa mellékízt éreztem rajta, de nem mondom, hogy egyszer-kétszer nem lehetett megenni. Az is tény, az elfogyasztásuk után néhány órával a mellékhelyiség látogatása sürgősnek bizonyult.

Gyerekek, ezúttal kellemes meglepetésben volt részem! Hogy óvjam magam a túlzástól, csak azért nem foglalom imába a Szegedi Paprika ZRt. nevét. Az általuk készített pacalpörköltet fantasztikusan finomnak találtam. A színe gyönyörű pirosas volt, az illata és az íze lenyűgöző, a paprikától és a fűszerektől kellemesen csípős. A hús mennyiségével is meg vagyok elégedve. A konzerv külsején található felbontó „pillempátyú” sem mondta fel a szolgálatot, tehát konzervnyitóra se volt szükség. Igaz, főtt krumplit nem csináltam hozzá, de a felforrósítása után a szaft korpás kenyérrel történő kimártogatása is kielégítőnek bizonyult. A húsok legkisebb darabkáját is megettem. Konzerv régen esett ilyen jól!

Büszkeség töltött el. Amely országnak ilyen mezőgazdasága, élelmiszer- és konzervipara van, mint a magyar, mint a miénk, annak nincs félnivalója.  

                                  Cselényi György