Felcsaptam diagnosztának és terepeutának

Az emberek beleszeretnek a szenvedésbe?

Él a környezetemben egy idős asszony. Idős? Fiatalabb tőlem vagy 5 évvel, de úgy néz ki, mintha nagymamám lenne. Nevezzük Marcsának. Az igazi nevét nem merem leírni, mert tartok tőle, ha megtudja, cikkeztem róla, egy kapanyéllel a bordáimat megegyengeti. Bár az Internet nem az ő világa, de valaki elmondhatja neki efféle szereplését.  

Marcsával az orvosok évtizedek óta naponta több marék gyógyszert szedetnek. Van abban koleszterincsökkentő, meg a szívkoszorú érre, meg a csoda tudja, még mi mindenre ható, de az asszony egyre betegebb.

Marcsát egy ideje tisztes távolságból nézem és vizsgálgatom. Tapintás, szívmeghallgatás és röntgen nélkül arra a megállapításra jutottam, hogy nincs komoly szervi baja. Ezt közöltem is vele, meg a „betegségei” véleményem szerinti okát.

Mondtam neki, hogy a boldogtalanság a legnagyobb baja. Az, hogy a fiát és lányát a válása miatt kénytelen volt saját maga felnevelni. Elfáradt. Soha nem volt, s ma sincs, aki akárcsak némi terhet levenne válláról, nem segített és nem segít neki senki semmiben. A fő baja az iránta megnyilvánuló figyelem és szeretet hiánya.

Azt hittem ágálni fog a véleményem ellen, de készséggel elismerte igazamat.

Tanácsoltam neki, hogy a jövőben legyen kicsit önző, s foglalkozzon többet önmagával. Például a lakásban, vagy a kertjében hozzon létre egy kis sarkot, egy kis területet, amelybe csak neki van bejárása. Legyen az az ő Édenje. Naponta minimum két óra hosszáig csinálja kizárólag azt, amit szeret, amiben örömét leli. Olvasson, hallgasson zenét, imádkozzon, jógázzon..., stb, csinálja azt, ami jólesik neki, ami regenerálja, új erőt, energiát ad számára. Hiába áldozza fel magát mártírként, senki nem fogja megköszönni.

Igazat adott nekem!

Ha vallásos, járjon templomba. Érdeklődje meg, hogy a faluban nincs-e olyan közösség, ahová rendszeresen elmehet. Ahol hozzá hasonló korúakkal és hasonló problémákkal küzdőkkel beszélgethet, múlathatja az időt, továbbá a napi taposómalomból kikapcsolódást nyújtó programokat szerveznek. Ha nincs ilyen csoport, akkor próbáljon önmaga szervezni, létrehozni egyet. Bizonyosan többeket gyötör olyan gond, mint őt.

Igyekezzen kitörni a besavanyodásból, mert a lélek betegsége előbb-utóbb testi bajokban is jelentkezik. Esetében ez már régi, mondhatni idült baj. S ha ez a helyzet, arra hiába szed akármilyen gyógyszert, azok nem, vagy alig fognak hatni. A testi kínjának gyökere, kiinduló pontja ugyanis nem az, amelyre a tabletták szolgálnak.

Marcsi egyetlen pillanatig se vitatta az általam elmondottak valósságát, de nem vagyok optimista vele kapcsolatban, hiszen több embert ismerek, akiknek nincs elég ereje, akarata és bölcsessége változtatni több évtizede folytatott helytelen életmódján, felfogásán, világhoz való viszonyulásán. 

Azért titkon remélem, Marcsi a jövőben nem akar közéjük sorolódni, nem szeretett bele örökre a szenvedésbe és nem hiszi azt tőle elválaszthatatlan, sírig tartó társának.  

               Cselényi György