Máté Edith:„Segíteni csak azokon lehet, akik megengedik!”

Olvastam, hogy Dr. Dwight Lundell amerikai szívsebész az egész világot megdöbbentette kirohanásával. Szerinte milliók halnak meg, mert a szívbetegségek nem azért alakulnak ki, amit az orvosok mondanak. Szerinte a szakirodalom folyamatosan a döntéshozók véleményét szajkózza, mely szerint a legtöbb szívbetegség a megemelkedett koleszterinszint következménye. Az elfogadott terápia pedig koleszterincsökkentő gyógyszerek felírása és szedése, az előírt diéta megtartása, amely szigorúan korlátozza a zsírbevitelt.

Az ezektől eltérő javaslatokat eretnekségnek ítélték. Dr. Dwight Lundell  álláspontja szerint ezek az ajánlások sem erkölcsileg, sem tudományosan nem védhetők. Néhány évvel ezelőtt kiderült ugyanis, hogy a szívbetegség valódi oka az érfalak gyulladása. Egyszerűen megfogalmazva, ha az érfalak nincsenek begyulladva, a koleszterin nem tud felhalmozódni az erekben, nincs szívroham és nincs stroke. Gyulladás nélkül a koleszterin szabadon áramlik a testben, és kiürül. A gyulladás okozza a koleszterin lerakódását.

A gyulladás a szervezet természetes védekezéseként alakul ki az idegen anyagok: a baktériumok, toxinok vagy vírusok megjelenésekor. Ha a szervezetben állandóan jelen vannak ezek a toxinok vagy élelmiszerek, az krónikus gyulladást okoz. Ennek oka a sok feldolgozott, egészségtelen élelmiszer és a környezet szennyezés, nem a zsírdús étrend.

A teljes cikk: http://szupertanacsok.blog.hu/2016/07/31/a_szivsebesz_kirohanasa_milliok_fognak_meghalni_a_hazugsag_miatt_az_orvosok_nem_mondjak_meg_a_szivbe?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

*****

E cikk elolvasásának hatására írtam, hogy él a környezetemben egy idős asszony. Az orvosok évtizedek óta naponta több marék gyógyszert szedetnek vele. Van abban koleszterincsökkentő, meg a szívkoszorú érre, meg a csoda tudja, még mi mindenre ható.

Mondtam neki, úgy vélem, megítélésem szerint csaknem minden baja a boldogtalanságból fakad.  Abból, hogy a fiát és a lányát a válása miatt kénytelen volt saját maga felnevelni. Soha nem volt, s ma sincs, aki akárcsak némi terhet levenne válláról, nem segített és nem segít neki senki semmiben. A legnagyobb problémája az iránta megnyilvánuló figyelem és szeretet hiánya.

Az asszony készséggel elismerte igazamat. Tanácsoltam neki, hogy a jövőben legyen kicsit önző, s foglalkozzon többet önmagával. Például a lakásban, vagy a kertjében hozzon létre egy kis sarkot, egy kis területet, amelybe csak neki van bejárása. Legyen az az ő Édenje. Naponta minimum két óra hosszáig csinálja kizárólag azt, amit szeret, amiben örömét leli. Olvasson, hallgasson zenét, imádkozzon, jógázzon, relaxájon..., stb, csinálja azt, ami jól esik, ami regenerálja, ami új erőt, energiát ad számára. 

Hiába áldozza fel magát mártírként, senki nem fogja megköszönni!

Ha vallásos, járjon templomba. Érdeklődje meg, hogy a faluban nincs-e olyan közösség, ahová rendszeresen elmehet. Ahol hozzá hasonló korúakkal beszélgethet, múlathatja az időt, különböző, a napi taposómalomból kikapcsolód programokat szerveznek. Ha nincs ilyen csoport, akkor próbáljon önmaga szervezni, létrehozni egyet. Bizonyosan többeket gyötör hasonló probléma, mint őt.

Igyekezzen legyűrni, kitörni a besavanyodásból, mert a lélek betegsége előbb-utóbbi testi bajokban is megmutatkozik. Esetében az már régi, mondhatni idült baj.  S ha ez a helyzet, arra hiába szed akármilyen gyógyszert, azok nem, vagy alig fognak hatni, ha a testi kín gyökere, kiinduló pontja nem az, amelyre a tabletták szolgálnak.

Igazat adott nekem! Kíváncsi vagyok, képes-e, lesz-e elég ereje, akarata, bölcsessége változtatni eddigi életén, életmódján. Remélem nem szeretett bele örökre a szenvedésbe és nem hiszi azt a sírig tartó társának.  

****

Máté Edith

E cikkre reagált kedves Erdélyi ismerősöm, barátom Máté Edith, aki szakavatott klinikai egészségügyi dolgozó. A hivatásának gyakorlása során ő is azt tapasztalta, hogy „Nem olyan egyszerű az embereken segíteni, mint sokan gondolják – írta. – Segíteni csak azokon lehet, akik megengedik. Sokan vannak, akiknek tetszik a mártírszerep ! Abban érzik jól magukat, sajnos!

Az ilyeneken elég nehéz, sőt szinte lehetetlen segíteni – folytatódik a levél.–  Sok olyan betegünk volt, akik szomorúak lettek, vagy egyenesen felháborodtak, amikor mondtuk, hogy holnapra kész lesznek a kibocsátó iratok, s 11 órára pakoljanak össze az ágyuk átadása végett.

Nemegyszer konfliktusos helyzet alakult ki, mivel egyszerűen nem akartak hazamenni a kórházból!”

***

  

Ezt már megint én, Cselényi írom, hogy emlékszem arra, amikor a híres bükki füvesember és természetgyógyász, Szabó György előadást tartott szülővárosomban az általa készített, gyógynövényekből összeállított és a cukorbetegek állapotán jelentősen javítani képes Györgyteáról. Gyuri bácsival interjút készítettem. A teából rögtön vásároltam két csomaggal, s az előadás után szaladtam két súlyos cukorbeteg ismerősömhöz, akik évek óta inzulin injekció napi többszöri beadásával tartják fenn életüket.

Az egyikük majdnem kikérte magának, miért foglalkozok az ő problémájával? Szerinte a cukorbetegség életforma, amelyet megszokott, s azt különösebb gond nélkül éli. 

A másik elfogadta az általam ingyen rendelkezésére bocsátott teacsomagot. Két hét múlva megkérdeztem tőle: Jóska, elkészítetted, s ittál a teából? Azt mondta, még nem volt ideje rá. Holott szerintem az is óriási dolog lenne, ha a Györgytea fogyasztásának hatására mondjuk, naponta csupán egy alkalommal kevesebbszer kellene a szervezetébe inzulint injekcióznia.   

Ezek után az ember tényleg elgondolkozik rajta, hogy érdemes-e vállalkozni embertársaink segítésére? Bevallom, a negatív tapasztalataim ellenére se tudom megállni, hogyha úgy érzem, valakinek a segítségére lehetek, annak nyújtásáról lemondjak. 

Aki ebben illetékes, hátha megbocsátja a magamfajta emberek efféle elhatározását, igyekezetét.

               Cselényi György