2016. március 29., kedd

„Úgy beszélnek velünk, mint a kutyával...”


Kételyek a duális szakképzéssel kapcsolatban

Óvatos lennék a hurráoptimizmussal


Várakozok a buszállomáson. Körülöttem fiatalok. Szomorúak, levertek. Egyikük panaszolta társának, hogy úgy beszélnek velük, mint a kutyával. A főnök a lányokat, csak kis kurvának szólítja, a fiúkat pedig geciládának. Már gondolkoztam azon, hogy lesz, ami lesz, de többé nem megyek oda dolgozni - kesergett. Már közel egy éve vagyok ott, de a szaktudás megszerzése helyett még csak az ablakpucoláshoz, meg a sepregetéshez volt szerencsém - tette hozzá.

Azt vettem ki a szavukból, hogy szakmunkástanulók.

E szavakon egyikük se lepődött meg. Úgy érzem, valamennyiüknek ismerős a gond, vagyis jócskán van részük a kiszolgáltatottságban, a durva, embertelen bánásmódban, még akkor is, ha nem egy munkahelyen tevékenykednek, ismerkednek a szakmával.

Megsajnáltam őket. Bizonyosan az oktató, vagy a főnök is tudna mit mondani rájuk, amikor munkaidőben a mobil telefonjukat babrálják, a lányok a hosszú műkörmük miatt nehezen tudnak bármit is megfogni, 20-szor kell nekik elmondani valamit, mégsem értenek meg sok mindent, s van olyan feladat, amelynek elvégzése közben gátló, sőt idegesítő a rágógumizás. 

Mindent egybe vetve is úgy érzem, problémák vannak a duális szakmunkásképzéssel. A cél érthető és méltányolható, hogy a cégek, vállalkozások vegyenek részt a maguk céljának és követelményének megfelelő szakemberek képzésében, legyen szó akár szakmunkások, akár mérnökök oktatásáról.  

De nap mint nap hallani, hogy a vállalkozók és vállalkozások nagy része nem igazán alkalmas a fiatalok oktatására, nevelésére. Örülnek a szakma megtanítását célzó anyagi támogatásnak, de igencsak megijednek, amikor megtudják, hogy annak fejében mit kell teljesíteniük, mi mindennek kell megfelelniük. Például tanmenetet szükséges készíteniük, amelyek megtartását számon kérhetik rajtuk.

Állítólag több vállalkozó ezek miatt visszalépett a szakmunkásképzésben való részvételtől. Azontúl a vállalkozók nagy része közel sem annyira kulturált, hogy a gyerekekkel kellő empátiával, emberséggel foglalkozzon. Sokuk talán azt vallja (tisztelet a kivételnek), hogy mivel annak idején velük is úgy bántak, mint a rossz gazda a kutyájával, hát ő is azt adja tovább, a mai kölyköknek nehogy jobb legyen a sorsuk, nehogy kevesebbet szenvedjenek, mint ők hajdanán. Remélem, a kamara és az iskola előbb-utóbb el tudja érni, hogy csak azok vállalkozhassanak a szakmunkások képzésére, akik arra nemcsak szakmailag, hanem emberileg is alkalmasok.  

Nincs ok hurráoptimizmusra

Vannak fenntartásaim a multinacionális cégeknél folyó munkásképzéssel kapcsolatban is.

Készséggel aláírom, hogy nagyrészt jogos a munkáltatók panasza, hogy a hozzájuk kerülő fiatalok jó része csak nézi a modern gépeket, de azokat nem képes kezelni, sőt arra megtanítani sem könnyű őket. Nyilvánvaló, hogy a világ legmodernebb gyáraiban használatos eszközök beszerzésében a magyar szakképző iskolák nem tudtak versenyezni a multi cégekkel.

Én mégis óvatos lennék a duális szakképzéssel kapcsolatos kormányzati és iparkamarai hurráoptimizmussal. Attól tartok, a multi cégek abban lesznek érdekeltek, hogy a tanulókat éppen csak annak a gépnek a kezelésére tanítsák meg, amelyen alkalmazni akarják őket. Ha mondjuk, valamelyik autógyár a fiatalembert csupán arra tanítja meg, hogy a gépkocsi négy kerekébe a rögzítő csavarokat hogyan csavarja be, meg csak arra koncentrál, hogy ezt minél kevesebb másodperc alatt végezze el, abból nem tudom, lesz-e jó és sokoldalú szakmunkás. 

Szerintem az a lényeg, hogy az iskolából testileg, szellemileg és erkölcsileg kellően képzett emberek kerüljenek ki, akik az agyi-idegi-pszichikai teherbírásuk okán bármire hamar megtaníthatók. Hogy ez elérhető és megvalósítható legyen, ahhoz nem lenne szabad elsorvasztani a közismereti tárgyak tanítását se. Persze nem kell a gyerekeket fölösleges dolgokkal, ismeretekkel terhelni. De nem könnyű eldönteni, mely tudnivalóra van, vagy nincs szükség. Adott esetben nagyon jól jöhet, ha valaki ezt is tudja, azt is tudja, pedig valamikor úgy nézett ki, nemigen lesz rá szüksége. Jó érzékkel, tehetséggel kellene szelektálni a tananyagban, s konzultálni öreg és ifjú szakemberekkel.

Arra kell törekedni, hogy a munkások ne csak betanított tevékenységre legyenek alkalmasak. S legyünk őszinték, a nagy cégek derékhada ilyeneket igényel. Az a gyanúm, hogy a világcégek a saját maguk kezébe vett szakemberképzést ebbe az irányba fogják elvinni. Ezzel hosszú távon Magyarország nem biztos, hogy nyer.

Tátott szájjal csodálták!

Eszembe jut egy 50-60 év közötti vasas szakmával rendelkező férfivel folytatott beszélgetésem. Az illető Európa csaknem minden országában dolgozott.  Elmesélte, hogy Németországban, Angliában és másutt is a kollégái és a főnökei tátott szájjal csodálták, hogy tud esztergálni, forgácsolni, hegeszteni; ért, a lakatos és a festő munkához is. Mi több, nem buta a villanyszereléshez és a gépek karbantartásához se. A többiek csak egy-egy olyan munkaműveletet tudtak elvégezni, amelyek még egy szakma tudnivalóit sem ölelték fel. A vállalat csak arra tanította meg őket.

Tudom, tengernyi a gond! A szakmunkásképző intézmények panaszkodnak, hogy az általános iskolákból írni-olvasni alig tudó, gyenge képességű gyerekek tömege érkezik hozzájuk, és velük nagyon nehéz a szakmát megfelelő szinten elsajátíttatni. Gond, hogy Magyarországon a fizikai munka széles körben lenézett, majdnem megvetett tevékenység. Nincs presztízse. A családok nagy része szétesett, elzüllött, a fiatalok nem kapnak otthon kellő motivációt és példát az életben történő kellő helytálláshoz, kitartáshoz. Ez mind-mind tény és igaz! A probléma rendkívül összetett és bonyolult.

Mégis arra inteném a magyar oktatásügy országos illetékeseit, vegyék tekintetbe, hogy nem minden arany, ami fénylik. S ne dőljenek be a multi cégek dumájának, meg gyakran szemfényvesztésének. S vigyázzunk a magyar szakmunkásképzés messze földön még ma is jó hírére, ázsiójára. Nehogy abba a hibába essünk, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is!

Cselényi György
     




2016. március 28., hétfő

Fókuszban a Horthy família családfája - Komiszár Dénes helytörténész előadása

Könyvbemutatót tartottak Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban 2016. március 24.-én.





Dr. Nagy Éva,  dr. Ulrich Attila, Kertész Tünde Fruzsina, Komiszár Dénes


Dr. Nagy Éva, a Bessenyei Társaság ügyvezető elnöke a szerzők és az érdeklődők köszöntése után kifejtette, hogy Bessenyei szelleméhez igazodván elmondhatjuk, hogy egy ország boldogságának legfőbb eszköze a tudomány.

Dr. Ulrich Attila Nyíregyháza Megyei Jogú Város alpolgármestere – aki a kötet szerkesztőjeként és lektoraként is közreműködött – arról adott tájékoztatást, hogy felvetődött egy könyvsorozat indításának gondolata. A kötetek a Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár-Beregen élt nemesi családok múltját és tagjait mutatná be. A Bessenyei Társaság támogatja e terv megvalósítását. E munka eredményét tükrözi Komiszár Dénes és Kertész Tünde Fruzsina megjelent tanulmánya is.

Komiszár Dénes megjegyezte, hogy akik azt hiszik, hogy a kötetben elsősorban Horthy Miklós kormányzóról ír, azoknak valószínűleg csalódást okoz. A kormányzó személyének és tevékenységének megítélését heves indulatok kísérik. A vélemények erősen megoszlanak vele kapcsolatban. Ő a kormányzóról abban a konstellációban írt, hogy ki, milyen fokon állt rokonságban vele és ki, hányadik őse a családfán. A kormányzó személye csak viszonyítási alap, hogy az egyes ősök időben hol helyezhetők el. Továbbá azt taglalja a kötet, hogy Horthy Miklós egyes rokonai, akiknek visszaemlékezéseit felhasználta, milyennek látták a kormányzót. 

A legközelebbi rokonságában többen megírták visszaemlékezéseiket. Abban szinte megegyeznek, hogy a kormányzóra, mint protektorra nem lehetett számítani. Rokonság ide, vagy oda, Horthy Miklós nem segített egyiküknek se a pozícióba kerülésben.  Mindnyájuknak kerekperec megmondta, ne haragudjon, de nem segít. A családban szállóige volt, hogy mi tartjuk a rokonságot, a kormányzó pedig tartja velünk szemben a távolságot.

Komiszár Dénes kifejtette, hogy amikor valaki hozzálát egy család életének kutatásához, két dologra figyelhet fel. Arra, hogy mit tartalmaznak a források, s miket nem. S mi a legbeszédesebb? Amiről nagyon akarnak beszélni, és az, ami fölött el akarnak siklani.

A kormányzó családjáról 1920 után kezdtek el megjelenni terjedelmesebb munkák. 1920-ban Horthy Miklós az ország feje lesz, s az marad negyed évszázadon keresztül. Ebben az időszakban szaporodnak a Horthy családdal foglalkozó iratok. A család 1635-ben kapott nemességet.

Gond, hogy az oroszok 1944-ben a Horthy Miklós kenderesi kastélyának udvarán rakott máglyákon mindent elégettek, ami mozdítható volt, köztük az irattárat, az okleveleket, festményeket, szóval mindent. (A látvány szívszorító volt. Ezt egy, valamikor az uradalomban dolgozó személy, szemtanú mondta el Komiszár Dénesnek.) A Horthy család történetét kutató nagy bajban van, mert a legfontosabb iratok, amelyek arról adhatnának útba igazítást, hogy 1635 előtt honnan indult a család, nem maradtak fenn.

Egy lehetőség még van, az Országos Levéltár. Ezen intézmény már őrzött 1920 előtti levelezéseket, pecsétes okleveleket, de sajnos 1944-ben a vár ostromakor, meg 1956-ban a forradalom idején pont az az épületrész égett le leginkább, amelyben a nemesekkel összefüggő anyagokat tárolták. A Horthy családról szóló okmányok nagy része is megsemmisült.

Horthy Miklós ősei: Dzsingisz kánnak Horthy Miklós a 25., Batu kánnak a 23.; VIII. Oroszlán Lajos francia királynak a 22.; Árpád-házi IV. Kun László királynak a 20.; valamint Luxemburgi Zsigmond német-római császár, magyar király 14. generációjának leszármazottja volt Horthy Miklós.  Legközelebbi rokonai az angol és a román királyi család tagjai.

A nagybácsik: az apukák testvérének az egyenes ági felmenői Drakula, Hunyadi János, Mátyás király és Szilágyi Mihály. Négy kormányzó közül, akik a magyar történelemben szerepet játszottak, 3 egy családfán szerepel. Kossuth Lajos a kakukktojás. Bocskai István erdélyi fejedelem is a nagybácsik közé tartozott.

Az Árpád-háztól kezdve a Horthy-ősök ott voltak a királyi udvarban, több országbírót, nádort és erdélyi vajdát is adtak. A Horthy családban szokás volt, hogy az első szülött fiú mindig az István nevet kapta Szent István király tiszteletére. Sosem volt probléma abból, hogy a családban ki református és ki katolikus. A gyerekeket szándékosan úgy nevelték, hogy a fiúk reformátusok, a lányok pedig katolikusok legyenek.

A Horthy-fiúk sárospataki református kollégiumban tanultak. Köztudott, hogy Sárospatak mindig magas mércének számított mind a tudás, mind a hazafiság tekintetében. A kormányzó nagyapjának Szemere Bertalan és Kossuth Lajos osztálytársa volt.

Több helyen a kúriák és a sírok nagyon rossz állapotban vannak. Felmerül a kérdés, hogy a kormányzó tevékenységének vitatott megítélése miatt miért kell hagyni tönkremenni, sőt elpusztítani minden velük kapcsolatos emléket, épületet, tárgyat. Ennek jegyében például sírköveket véstek át. 
   
A Horthyék családfája naprakész. A kormányzó ükunokájával bezárólag rajta van mindenki. István legidősebb unokája nősülő sorban, korban van. Ha áldás születik, akkor világra jönnek a szépunokák is. Ha az angol királyi házat és a Horthy családot tekintjük, megállapítható, hogy István legidősebb unokája és Vilmos herceg, tehát Károly herceg idősebbik fia 20. fokú unokatestvérek.


                  Cselényi György


2016. március 15., kedd

Orbán Viktor magyar és európai történelmet írt a kerítésépítéssel

Úgy vélem, Orbán Viktor a kerítésépítéssel magyar, sőt európai történelmet írt. Megvédte hazánkat és Európa nagy részét a migránsinváziótól.

Képzeljük el, ha Németország lezárta volna a határát, ami bármely pillanatban bekövetkezhetett volna, s Magyarországon reked több százezer migráns, akiket nem tudunk sehová küldeni. Nem ismeretes, honnan jöttek, vagy az általuk megnevezett ország azt mondja, nem az ő polgáruk, nem az ő lakosuk. Mit csináltunk volna, hová továbbítottuk volna őket?

A németek és Európa nagy része pedig talán széttárta volna karját, s azt mondaná, gyerekek, ez van, hát integráljátok őket!

E lehetetlen helyzet kialakulását előzte meg Orbán Viktor a kerítésépítéssel. De a viszonyok ennek ellenére Európában tovább bonyolódnak, s még messze vagyunk attól, hogy az állapotok elfogadható nyugvópontra jussanak. Mindenesetre életet jelentő lélegzetvételnyi időhöz jutottunk.

A közeljövőben arra kell vigyázni, hogy a Brüsszelből és máshonnan várható támadásokat ügyesen védjük ki. Bizonyára vannak hazánkban olyan belső ellenségnek számító személyek, akik szívesen társulnának a külsőkkel. Tehát nagyon észnél és nagyon résen kell lenni, mert a helyzet több, mint bonyolult.  Meg arra kell nagyon vigyázni, hogy e győzelem ne átmeneti, hanem tartós legyen. 

Jó, hogy nem vagyunk egyedül, a visegrádi négyek mellettünk állnak, meg több más államnak se érdeke migránsok tömegének beengedése területére.

                        Cselényi György

2016. március 12., szombat

Kínozzák a pénztárosokat?

Szeretek a lakásomhoz közeli Penny Áruházban vásárolni. Esztétikus az üzlet, kedves, előzékeny, szolgálatkész a személyzet, s még az árak nagy részét is elfogadhatónak tartom. Egyvalamivel vagyok elégedetlen, a pénztárosok elhelyezésével. 

Konkrétan: sajnálom őket amiatt, hogy olyan alacsonyan van a szállítószalaggal összefüggésben lévő munkaasztaluk, hogy egy közepes testmagasságú dolgozó is hajlott gerinccel kénytelen a munkáját végezni, rakni az árut és kezelni a pénztárgépet. Lehet, nincs megtiltva, hogy leüljenek, de mindnyájukat állandóan állni látom, ami nem lehet véletlen. 

Nem értem, hogy aki a szállítószalag és a pénztár pultmagasságát megtervezte, miért nem gondolt arra, hogy milyen kellemetlen napi több órán keresztül hajlott derékkal állni, végezni a munkát.  Vajon miről lehet szó? Anyagtakarékosságról? Ezt nem lenne szabad megtenni a dolgozók egészségének veszélyeztetése, netán feláldozása árán.

El tudnám képzelni, hogy a pénztáros valamiképpen a testmagasságának megfelelően állíthatná az asztala magasságát. Talán még az se lenne baj, ha a szállítószalagba a pénztár közelében egy kis emelkedést iktatnának be. Vagy a pénztáros a tartózkodási szintjét kicsit süllyeszthetné, lejjebb engedhetné. Szóval az áruház csillogásán, villogásán kívül nagyobb gondot kellene fordítani az ergonómiára is, arra, hogy a dolgozó minél kényelmesebben, s az egészségét nem rontó testhelyzetben végezhesse munkáját.

Képzeljék el, a szóban forgó Penny Áruházban a pénztárosok sorsát még inkább megnehezítették. Mivel? Azzal, hogy a vevő által megvásárolni kívánt áruk közül a pénztáros által legelőször megfogottat (miután a kódját érzékelte a gépe) az egyik karjával mélyen lenyúlva a gördülő kocsi aljába kell tennie. Ehhez aztán tényleg jelentős törzshajlítás szükséges. Több dolgozótól érdeklődtem az újítás okáról, de félvén, hogy a közelben álló biztonsági őr, vagy valamelyik főnökük meghallja válaszukat, nem mertek mondani semmit. De a hallgatásuk és beletörődő arcuk, mozdulatuk, testbeszédük, vagyis nonverbális kommunikációjuk is sokatmondó volt.

Egyikük, amikor az őr nem volt ott, annyit elárult, hogy korábban csak bele kellett nézniük a kosarakba, hogy a vásárló nem igyekszik-e valamit elrejtve, fizetés nélkül elvinni. De most már az első tételt ők kötelesek a vevő bevásárlókocsijába tenni.

Nem tudom, hogy egy helyi vezető „újításáról”, vagy központilag, az egész Penny üzlethálózatra érvényes rendeletről, előírásról van-e szó, de szegény pénztárosokat sajnálom. Ugyanis a bevásárló kocsi alja a pénztárgép mögött álló dolgozók keze ügyéhez képest meglehetősen mélyen van, s szegényeknek, attól függően, merről jön a vevők sora, a bal vagy a jobb oldaluk irányába igencsak le kell hajolniuk, ha nem akarják az árut ejteni, netán dobni a vásárló kosarába. Ezt egy műszak során több százszor megtenni, nem semmi. Azt hiszem, az efféle terhelés, pluszmunka túltesz egy nagyon rosszul megtartott tornaóra, vagy sportedzés okozta megpróbáltatáson. Hol van itt az ergonómia, a dolgozó kímélete?

Lehet, egyszer-egyszer valaki elfelejtett valamit a kosarából feltenni a szállítószalagra, s fizetés nélkül kivitte, vagyis lopott. De javaslom, hogy azok, akik a pénztárosoknak a napi nem kívánt és egyoldalú „tornagyakorlat” végzését elrendelték, álljanak be egy-két órára valamelyik pénztárba, s próbálják ki, érezzék a saját oldalukon, derekukon és karjukon találmányuk hatását.

Meggyőződésem, ha az illető ezt megtenné, azonnal visszavonná parancsát, s a pénztárosok a régi módon végezhetnék egyébként se könnyű munkájukat. A jelenlegi gyakorlat szerintem felér a pénztárosok kínzásával.
                                                                Cselényi György

2016. március 11., péntek

Szövetségesek marakodása

NEM VONZÓK AZ ÉPÍTŐIPARI SZAKMÁK


Cselényi Gy. megjegyzése: Sajnos ez nem véletlen és nem is lehet rajta csodálkozni. Be kell ismerni, az építőipar meglehetősen cudar hely. Az ott dolgozóknak nyáron melegük van, télen pedig áznák, fáznak. A jelentős gépesítettség ellenére a munkák nagy része még mindig kemény fizikai megterheléssel és kényelmetlen testhelyzetben végezhető. A gyári jellegű építőipari előkészítő telepek, műhelyek kivételével egy építkezésen nagyon nehezen teremthetők olyan kulturált körülmények, mint egy más jellegű termelőüzemben. Arról nem is beszélve, hogy számos építőipari munka végzése balesetveszélyes és rengeteg kosszal is jár. Ha mindig minden szabályt, előírást megtartanának, akkor az épületek talán sose készülnének el.
Hogy mit lehetne, kellene tenni, hogy az építőiparban ne az imént leírtak szerint menjen az élet? Semmit, jobban mondva, fogalmam sincs, pedig vagy 10 évig dolgoztam benne. 

xxx

AJÁNLATOK KÖZÜL VÁLOGAT DÉL-ÁZSIA KULCSÁLLAMA
VIETNAM SZERETNÉ SZERETNI AZ OROSZOKAT, DE A LAKOSSÁG AMERIKA FELÉ HAJLANA


Cselényi Gy. megjegyzése:  Volt, van és lesz példa arra, hogy egy valamikor leírt, lesajnált ország lábra kap, magára talál. Szemmel láthatóan azt a taktikát követi, hogy a legtöbb nagyhatalommal igyekszik jóban lenni, s kiaknázni, a maga javára fordítani, amit lehet. Az vesse rá az első követ, aki a helyében nem ugyanezt csinálná.

xxx

A kormány minden felvetést meghallgat a kerekasztalon, szinte mindegyikre megoldást tud találni.


Cselényi Gy. megjegyzése:  Rendben van, de ahhoz, hogy ide eljussunk, miért voltak szükségesek a tüntetések, a tiltakozások, a balhék? A kormánynak ezek nélkül is azt kellett volna tennie, amire most hajlandónak mutatkozik.

xxx



Cselényi Gy. megjegyzése:  Hát igen, elérkezik az idő, amikor a szövetségesek is egymásnak esnek. Így szokott ez lenni, amikor egy vezérürü elindul, s megy, megy a saját feje után, nem hallgat senkire, a többi pedig követi. S valamennyi idő elteltével a követők azt kérdezik, te vezérürü, hová vezettél bennünket? No, várj csak, ellátjuk a bajodat... A vezérürü felteszi a kérdést: te birka, miért követtél? Ki kényszerített rá? Erre a birka azt mondja, te voltál és vagy a főnök, s szerettünk volna nálad bevágódni. 
De itt be is fejezem, nehogy egy színpadi elképzeld párbeszéd kerekedjen ki. A kialakult helyzetet vitassák meg a németek és a svédek....

2016. március 10., csütörtök

Pelé aranyérmei

Az egyik televízió híradójában kedd este már arról beszélt egy migráns, ha kell, semmibe veszik a macedón–görög határon a kerítést, s a 15 ezer ember „átgyalogol” azon.


Cselényi Gy. megjegyzése: Ha ez történik, meglátjuk, milyen messzire jutnak a kerítésen átgyalogolók.

xxxx

Véget ért a menekültáradat a nyugat-balkáni útvonalon, tehát itt az ideje annak, hogy a tagállamok eleget tegyenek a kötelezettségeiknek és felgyorsítsák a menedékkérők Európai Unión belüli áthelyezését – figyelmeztetett az EU soros elnöki tisztét betöltő Hollandia menekültügyekben illetékes államtitkára csütörtökön.


Cselényi Gy. megjegyzése: Mit beszél ez?  „...itt az ideje, hogy..... felgyorsítsák a menedékkérők Európai Unión belüli áthelyezését „ – figyelmeztetett az EU soros elnöki tisztét betöltő Hollandia.
Vicces! Akkor javaslom, hogy Hollandia, ha van neki, akkor a jó nagynénikéjéhez telepítse át a menedékkérőket.  

xxx

Pelé elárverezi világbajnoki aranyérmeit


Cselényi Gy. megjegyzése: Úgy látszik, Pelé számára az agyában, idegrendszerében, zsigereiben őrzött élmények, emlékek, gondolatok fontosak. Ez ezekhez kötődő aranyérmekhez pedig csak mint egyszerű, pénzzé teendő tárgyakhoz viszonyul.

xxxx

Angela Merkel elítélte a balkáni államok sorozatos határlezárását. Szerinte az EU-nak kéne a kérdésben döntenie, nem a tagállamoknak.

Cselényi Gy. megjegyzése: Úgy vélem, Merkel azt szerette volna mondani, hogy a ....migránsok kérdésében az EU-nak, jobban mondva, neki egy személyben kellene döntenie, hiszen azt gondolja, az EU kizárólag ő maga, esetleg még Juncker.  Csakhogy az EU tagállamainak és Európa országinak nagy része nemhogy nem fogadja el Merkel álláspontját, hanem egyenesen fityiszt mutat neki, s minden bizonnyal helyesen teszi.

xxx

Orbán csapatában folytatja Gyurcsány egykori minisztere.


Cselényi Gy. megjegyzése: Mért? A sportban is hallani sikeres átigazolásokról. Nem kizárt az más területen se!

2016. március 9., szerda

A Kelet-Magyarország című napilap egykori alkalmi labdarúgócsapata



Barátom, volt kollégám, dr. Papp Dénes meglepett egy fényképpel. Azon a Kelet-Magyarország című napilap egykori kitűnő labdarúgócsapatának játékosai láthatók.  A meccs pontos ideje már a feledés homályába merült. A barátságos mérkőzés helyszínéről, a faluról csak annyi jutott eszünkbe, hogy „Nyír”-rel kezdődött. Már az összecsapás eredményét se tudjuk megmondani, de annyira mindnyájan jól emlékszünk, hogy kitűnő buli volt!  
Állósor, balról jobbra : Császár Csaba, dr. Papp Dénes, Mán László, Cselényi György. Ülősor, balról jobbra: Máthé Csaba, Adonyi Sztancs János, dr. Lányi Botond.


xxx


Egy másik rangadó helyszíne. A fotón Cselényi György, Kertész Sándor, Gyüre Béla, Adonyi Sztancs János, Lippai Ferenc, Széles András, Lippai Tibi, Iván Zsuzsa, Janda Zsolt és Molnár Miklós látható.
  

2016. március 7., hétfő

A migránsok oroszországi útjától nemigen kell tartani

Nagy kérdés, hogyha lezárják a nyugat-balkáni útvonalat, akkor merre mennek tovább a migránsok....népszerű lehet a Grúzia- Oroszország útvonal is.


Cselényi Gy. megjegyzése: Én, személy szerint nem tartok attól, hogy a migránsok Oroszországban fogják eldobálni a szendvicseket, kiborítani az ásványvizet, szemétteleppé változtatni a településeket, meg kergetni az orosz nőket... Az oroszok igen kedvesek, vendégszeretők, de megnézik, kiknek és miért nyalják az ülepét.

xxx

EMELKEDHET A MAGYARORSZÁGI RÉSZVÉNYEK SÚLYA A RÉGIÓBAN.
A KORÁBBINÁL NAGYOBB FORGALOMMAL SZÁMOLHAT A MOL ÉS AZ OTP A TŐZSDEI KERESKEDÉSBEN.


Cselényi Gy. megjegyzése: Én nem értek a tőzsdéhez, de különösen az utóbbi időben érkező hírek és a különböző tendenciák és tervek alapján úgy vélem, gazdasági szempontból Magyarország Európa „bezzeg országa” lesz. Sőt, több tekintetben már most is az! Jó lendületben van. 

xxxxxxx

Csath Magdolna: „....jobb lenne, ha a magyar tudás termékekbe, szolgáltatásokba épülve, és nem „lábon” hagyná el az országot.”


Cselényi Gy. megjegyzése: Ez nagyon igaz! De az országot elhagyni kívánok részéről sem ártana, ha egy kis türelem, belátás, megértés az őket taníttató nép nehézségei iránt.  

xxxxxx

A belügyminiszter döntött a magyar–horvát határon lévő részleges határzár feloldásáról.


Cselényi Gy. megjegyzése: Szép gesztus! Továbbá újabb és ékes bizonyítéka annak, hogy mi nem vagyunk határzár-, meg kerítéspártiak, nem szerettünk bele az efféle intézkedésekbe, s csak addig ragaszkodunk hozzájuk, ameddig a magyar és más európai népek érdeke azt kívánja.

xxxxxx

Orbán Viktor Brüsszelben nyilatkozván azt is hangsúlyozta, hogy szó sem lehet semmifajta közvetlen áttelepítésről Törökországból Európába, Magyarországra semmiképpen. A kormányfő szerint nincs esély arra, hogy a magyar kormány bármilyen engedményt is tegyen.


Cselényi Gy. megjegyzése: Így kell, erről van szó! Senki ember fia nem kényszeríthet Magyarországra olyat, amit a magyar nép nem akar!

xxxx

A német sajtó már azt pedzegeti, hogy közel a német kancellár bukása, aminek Orbán Viktor ágyazott meg.


Cselényi Gy. megjegyzése: Nincs kizárva, hogy így jár az, aki nem veszi tudomásul azt az alapbölcsességet, amelyet állítólag egy nagy orosz uralkodótól származtatnak, hogy „...AMI NEM MEGY, NE ERŐLTESSÜK!”

Meg, hogy Merkel meghajolhat Orbán akarata előtt? Bölcsen tenné, bölcsen teszi, de akkor lett volna a legbölcsebb, és Európa is akkor járt volna a legjobban, ha sokkal hamarabb cselekszi meg.

xxx

Maróth: Olyan réteg indult Európába, amelyre hazájában sincs szükség.



Cselényi Gy. megjegyzése: Maróth Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia volt alelnökének tömör, de sokat mondó véleménye a migránsok tömeges betelepítéséről és Európa munkaerőgondjainak velük való csökkentésének elképzeléséről.    

2016. március 6., vasárnap

Az evangéliummal felérő hírek



Evangélium! Az evangéliumot általában a vallással, Jézussal összefüggésben szokták emlegetni. Az evangélium görög eredetű szó, a jelentése: jó hír, örömhír.

Számomra az evangéliummal szinte egyenértékű volt több, minden bizonnyal a kormánykörökből származó hír, amelyek az ország gazdaságának fejlesztési terveiről szóltak.

Örömmel és elégedettséggel tölthet el bennünket az, hogy a kormány jottányit sem vesztett aktivitásából, kezdeményező képességéből. Nem arra törekszik, hogy pusztán egyik napot tolja a másik után, meg valamiképpen kibekkelje ciklusidejét, hanem nagy ívű terveket szövöget.

Nézzünk közülük néhányat dióhéjban, a Magyar Idők című lap segítségével. 

http://magyaridok.hu/gazdasag/atfogo-kozlekedesfejlesztes-kezdodik-magyarorszagon-425914/

A legnagyobb értékű közlekedésfejlesztési projekt keretében a Budapest–Hatvan vonalszakasz korszerűsítésére, valamint az egységes európai vonatbefolyásoló rendszer (ETCS 2) kiépítése Rákos–Hatvan között 156 milliárd forintot fordít a kormány. A beruházás keretében a Keleti pályaudvar–Kőbánya-felső állomás közötti vasúti vonalszakaszon egy harmadik vágányt létesítenek. Emellett a Rákos–Hatvan közötti vasúti vonalszakasz vasúti pályáját és a biztosítóberendezéseit korszerűsítik, valamint az ETCS 2 szintjének megfelelő vonatbefolyásoló rendszert építenek ki.

A ferihegyi repülőteret bekapcsolják a kötött pályás hálózatba 114,4 milliárd forintért. A Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér vasúti kapcsolatának kialakítása érdekében a projektjavaslat a Budapest–Monor vasúti vonalszakasz mentén két megelőző vágány (kitérő) építésére irányul úgy, hogy a repülőtér kötött pályás kiszolgálása is megvalósuljon – áll a kormányrendelet mellékletében. Fedélzeti vonatbefolyásoló berendezéssel (ETCS L2-BL2) látnak el 10+25 mozdonyt azért, hogy azokat a TEN-T vasúti törzshálózaton és a főbb áruszállítási korridorokon üzemeltetni lehessen. Erre a célra 4,9 milliárd forint uniós forrást fordítana a kormány.

A Hegyeshalom–Rajka vasútvonal korszerűsítésének előkészítő munkái­ra 700 millió, a Győr–Sopron vasútvonal fejlesztésére, a kiviteli tervek készítésére 2,6 milliárd, a Szombathely–Zalaegerszeg közvetlen vasúti összeköttetés megteremtésének előkészítésére 300 millió forintot igényel a kormány. A Déli összekötő vasúti Duna-híd korszerűsítése 45 milliárd, a Gubacsi vasúti híd átépítésének előkészítésére 393,7 millió forint szükséges.

Egy következő határozat arról rendelkezik, hogy tervet kell kidolgozni a dunai áruszállítás erősítésére a TEN-T kikötői infrastruktúrafejlesztések révén, különös tekintettel a komáromi kikötőre. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz forrásából 416,5 millió forintot irányoznak elő erre a célra. A cseppfolyósított földgáz (LNG) belvízi hasznosítása infrastruktúrájának előkészítésére, valamint az első fix és mozgó töltőpont megvalósítására négymilliárd forintot igényel a kormány. A projektjavaslat célja az LNG dunai üzemanyagtöltő állomásának megvalósítása hajók számára Csepel Szabadkikötőnél, valamint egy úszó ellátó­hajó létesítése.

Érdekesség, hogy az állami fejlesztések között egy magáncég projektje is feltűnik: a kormányhatározat rendelkezik egy futópálya-túlfutást megelőző rendszer (ROPS) beszerzéséről, rendszerbe állításáról a Wizz Air Airbus A320-as típuscsalád repülőgépein 2,2 milliárd forint értékben.

xxxxx

Másik hír, hogy erőteljesebb növekedési pályára állna az MVM csoport, ezért új stratégiát dolgoznak ki, amelynek középpontjába a nemzetközi terjeszkedés, illetve a szolgáltatások bővítése kerül.

 - See more at: 


Cselényi György megjegyzése: Így kell...! Ha van erő, tudás, tapasztalat, lóvé és kölcsönös előnyökön alapuló érdekeltség, akkor miért ne lehetnének a magyar cégek sikeresek más országokban is?


xxxxxxxxxx

Cselényi Gy. megjegyzése: Ezek óriási tervek, elképzelések, sőt részben már valóság.
Az említett projektek megvalósítása hatalmas előnyökkel kecsegtetik nem csak Magyarországot. Bennünket, pedig abbeli hitünkben erősítenek meg, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, méghozzá nem is akárhogyan és akármilyen értelemben. Minden jel arra vall, hatalmas lehetőségek rejlenek hazánk Európa közepén történő elhelyezkedéséből, meg abból, hogy igen fontos közút és vasútvonalak húzódnak és fognak húzódni területünkön, a vízi és légi közeledési alkalmakról nem is beszélve. A magyarok szorgalmáról, tehetségéről most ne is ejtsünk szót!






2016. március 2., szerda

Ne irigyeljük az MNB-elnök fizetését

Több fontos közlekedésfejlesztési elképzelést nyújt be a kormány Brüsszelnek, amelyeket az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz forrásából finanszíroznak. Ezek közé tartozik a komáromi kikötő, számos vasútvonal és híd....


Cselényi Gy. megjegyzése: Ezek óriási tervek, elképzelések. A megvalósulásuk hatalmas előnyökkel kecsegtetik nem csak Magyarországot. Bennünket pedig abbeli hitünkben erősítenek meg, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, méghozzá nem is akárhogyan és akármilyen értelemben. Minden jel arra vall, hatalmas lehetőségek rejlenek hazánk Európa közepén történő elhelyezkedéséből, meg abból, hogy igen fontos közút és vasútvonalak húzódnak és fognak húzódni területünkön, a vízi és légi közeledési alkalmakról nem is beszélve.

xxxx

NÉMETORSZÁG NEM SZÁLLÍTJA EL A GÖRÖGORSZÁGBAN REKEDT MENEDÉKKÉRŐKET


Cselényi Gy. megjegyzése:  Ezért óriási jelentőségű és kiváló döntés a kerítés magyar határon történő megépítése. Képzeljük el, ha több száz ezer menekült nálunk reked, s most nekünk kellene pitizni, hogy valaki valahová szállítsa el őket, de enyhén szólva nem kapkod utánuk senki. Vissza se szándékszik fogadni őket egyetlen ország se. Mi mást tehetnénk, mint az ellátásukról gondoskodnánk, meg integrálnánk őket, de ez utóbbi aligha járna sikerrel. Örüljünk a kerítésünknek, s építsük tovább, ahol kell, és persze őrizzük, nehogy kiborítsák, átszakítsák, megkerüljék!

xxxx


Cselényi Gy. megjegyzése:  Ne bántsuk Matolcsy Györgyöt, ne irigyeljünk és ne sajnáljunk tőle a szóban forgónál még nagyobb összeget se. Matolcsy Györgynek szerintem elévülhetetlen érdemei vannak hazánk pénzügyi-gazdasági talpra állításában, továbbá stabilitásának megőrzésében, sőt a kilátásaink biztató alakulásában is. Akinek ezt sikerült megtennie a közismert nemzetközi helyzetben és kutyaszorítóban, annak csak gratulálni lehet és köszönetet mondani, és megfelelően javadalmazni.