2016. április 10., vasárnap

Munkások, vezetők! Térdre-imára!

Sokan mondják, azért nem járnak templomba, nem foglalkoznak, vallással, meg hitéleti kérdésekkel, mert úgy érzik, általa a napi problémáik megoldásához nem kapnak kellő segítséget. Hátha ebben a jövőben változás lesz.

Érdeklődéssel olvastam például, hogy nemrégen egy üzletember-találkozóra, menedzserfórumra meghívtak egy papot is. Ő nem egyszerű résztvevő, hallgató volt, hanem előadást is tartott, de ezúttal nem a Bibliában, meg a Szentírásban „direktben” található dolgokról beszélt.  


Illusztráció



A pap előadónak történő meghívása megerősítette bennem azt a hitet, hogy sok vállalat, gazdasági társaság elért arra a pontra, amikor már lényegében tanácstalan a további teendőit illetően. Amikor már úgy érzik, elfogyott az ötlet, s a boldogulásukhoz, továbblépésükhöz, fejlődésükhöz, helytállásukhoz nem elegendők a különböző munkaszervezési könyvekből kiollózható ismeretek. Olyasmire is szükségük van, amellyel eddig nem nagyon foglalkoztak.



Van, amikor fogalmunk sincs, hogyan tovább...


Az jutott eszembe, hogy ha ma már létezik börtönlelkész, kórházlelkész, hadsereglelkész és ki tudja, még milyen lelkész, akkor miért ne lehetne céglelkész is? Bizony a jelenlegi gazdasági helyzetben való kellő teljesítmény eléréséhez a hitre, az önmagunkban és másokban történő bizakodásra, továbbá az események számunkra történő kedvező alakulásában való reménykedésre is szükség lehet. Persze, ez nemigen elegendő a sikerhez, de nem árt ha rendelkezünk vele. 

Szerintem nem véletlen, amikor a mezőgazdászok Isten áldását kérik földjükre, gyümölcsösükre, veteményükre, ez évi munkájukra, igyekezetükre. Nincs kizárva, hogy ez elterjed az időjárásnak kevésbé kitett ipari és a szolgáltatási területekre is.  A sikerhez talán egyre nélkülözhetetlenebb bizonyos fanatizmus is, amely például a távol-keleti népek egy részére jellemző.

Számomra az említett tudósításban az volt a legérdekesebb, amikor a lelkész az önbecsülés fontosságáról beszélt. Jó példaként hangzott el, hogy amikor annak idején leégett Thomas Edison amerikai elektrotechnikus, világhírű feltaláló laboratóriuma, és mindenki sajnálkozott, ő azt mondta, ennyire jól még sosem álltunk, hiszen minden tévedésünk oda lett. Egy hónap múlva kész volt az első fonográf.

Egyre inkább teret hódít az afféle gondolkodás és cselekvés, hogy a jó döntéshez szükség van minden beosztott közreműködésére és támogatására. Mee-Yan Cheungnak, a Minőség és Egyenlőség Ltd alapítójának és számos szervezetfejlesztési cikk írójának tulajdonítják azt kijelentést, hogy a vállalatvezetésnek ma olyannak kell lennie, mint egy szociális mozgalomnak, amelyben a munkatársak úgy érzik, önkéntes alapon vesznek részt a tevékenységben, elkötelezettek a célok elérésére, és valami fontos változást, hatást akarnak elérni a cég életében.

Sokat segíthet a hit...

Lehet, nincs messze az idő, amikor a munkások és a vezetők együtt imádkoznak tevékenységük, erőfeszítéseik sikeréért, Isten általi segítéséért, megáldásért. A jövőben minden bizonnyal fokozódik a vezetők és a beosztottak egymásra utaltsága, egymás iránti szolidaritása, megértése és együttmunkálkodása.  

Mindez várhatóan javítja a közös cselekvés eredményességét, hatékonyságát. Minderre nagy szükség van. Ha elérjük, akkor remélhetően kisebb lesz a munkások és a vezetők közötti ellentét, a dolgozóknak az irányítóik irányába táplált ellendrukkerkedése, kárörvendése. Az emberek jobban magukénak fogják érezni a vállalat eredményeit, pozitívumait és gondjait. Az ilyesmiből végső soron a magyarság egészének is komoly előnye származhat.   


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése