2016. június 30., csütörtök

Török barátkozás

MEGKEZDŐDÖTT A TÖRÖK KÖZELEDÉS MOSZKVÁHOZ.


Cselényi Gy. megjegyzése: Ha az érdekek egybe esnek, vagy közel állnak egymáshoz, akkor küszöbön az újbóli barátkozás. Putyin arca azt tükrözi, oké, figyelek, hallgatlak, de az is érdekel, mi folyik ott... Erdogan ábrázata pedig magába roskadást, megbocsátásért esedezést mutat. Talán arra kéri Putyint, hogy képzeld magad az én helyzetembe, s próbálj megérteni. 

xxx

Sajtótájékoztatóján a magyar miniszterelnök arra is rámutatott: semmi értelme sürgetni a briteket, hogy megindítsák a szigetország EU-tagságának megszüntetését célzó eljárást, annak megtörténtéig azonban még háttértárgyalásokat sem szabad kezdeni. Hozzátette, hogy a kiválási folyamat lezárultáig minden úgy marad, ahogy most van.


Cselényi Gy. megjegyzése: Szerintem az angoloknak jólesik, hogy Magyarország megértéssel fogadta a népszavazás lehetővé tételét és nem pocskondiázza őket annak eredményéért, kimeneteléért. A súlyos helyzet kialakulásért nem a briteket okolja.  

xxx

Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter feltette a kérdést, hogy az Európai Bizottság vezetésének van-e joga tovább működni, van-e joga rendbe hozni Európát. „Véleményünk szerint nincs” – fogalmazott egyértelműen.


Cselényi Gy. megjegyzése: A lengyel külügyminiszter lényegében azt mondja, hogy az Európai Bizottság alól kicsúszott a hokedli. S azt nincs joga helyreállítani, ráülni meg még annyira se.

xxx

Svájci céget vett a Richter

Tovább bővül a gyógyszergyártó nőgyógyászati termékkínálata


Cselényi Gy. megjegyzése: OTP, MOL, Richter, stb. Hála Istennek, egyre több az olyan magyar cég, amely nemzetközi szinten is képes „focizni”, s nem is akárhogyan...!

2016. június 28., kedd

Hűség a munkahelyhez

Tudom, messze földön híres, ismert és elismert a magyar emberek szorgalma, munkaszeretete, munkabírása. De úgy vélem, még nem alakult ki a kívánatos mértékben a gyárhoz, hivatalhoz, üzemhez, intézményhez... való hűség és ragaszkodás.

A múltkorában agrár szakemberekkel beszélgettem, akik egyetemi éveik alatt egy belga farmon voltak szakmai gyakorlaton. Feltűnt számukra, hogy a helyi kollégák akkor is serényen dolgoztak, amikor a tulajdonos nem tartózkodott közelükben, netán valami ügyet elintézni elutazott.

Megkérdezték tőlük, hogy miért nem lazítanak, a munkát  a kívánt határidőre el tudják végezni visszafogottabb tempóval is.

Erre a belgák azt válaszolták, hogy a főnök távollétében is csipkedik magukat, mert ha a cég tönkremegy, hová mennek dolgozni? A segélyből nem sok mindenre futná.

Olvastam, hogy a japán fiatalok önmérsékletet tanúsítanak a szex terén, mert attól tartanak, ha nem fogják vissza magukat a nemi életben, akkor másnap nem tudnak kellőképpen helytállni a munkahelyen, s mit szól a főnök, meg mit mondanak a kollégák?

Úgy vélem, Magyarországon az emberek zöménél még közel sem ekkora a fegyelem és tudatosság a munkahely iránt. A hazai üzemek, hivatalok, intézmények alkalmazottai minden szívfájdalom nélkül elmennek a munka dandárjának idején például a rokonságuknak, ismerőseiknek meggyet szedni, vagy bármilyen más maszekmunkát végezni. Egy-két ezer forinttal magasabb fizetésért, vagy annak ígéretéért is otthagyják azt a helyet, amely jóvoltának ők és a családjuk évek óta köszönhetik megélhetésüket. 

Vannak, akiket, ha megcsíp a szúnyog, rögtön szaladnak táppénzre. Vagy ha valakinek reggel kihúzzák a fogát, s hacsak nem alakult ki valamilyen azzal összefüggő komplikáció, akkor a délutáni, vagy az éjszakai műszakra még simán bemehetne dolgozni. Sokan nem teszik! Hidegen hagyja őket, hogy mi lesz a céggel, a kollégáikat milyen kellemetlen helyzetbe hozzák, mennyi plusz erőfeszítésükbe kerül őt helyettesíteniük.

Aztán Magyarországon divat szidni a főnököt a háta mögött, függetlenül attól, hogy rászolgált-e.  

Kicsit irigylem azokat az országokat, ahol a dolgozók kissé fanatikusan kötődnek munkahelyükhöz, nagyon megbecsülik azt, s némi túlzással, annak boldogulásáért képesek feláldozni mindenüket.

Persze az is igaz: kettőn áll a vásár! A dolgozói hűség kialakulásában a munkaadóknak is akad tennivalójuk.


                                                     Cselényi György  

2016. június 21., kedd

Furcsa ellenzéki aktivitás

Érdekesnek találom a magyarországi ellenzék külföld irányába megmutatkozó aktivitását. A sajtóhírek szerint nemrégen Tóbiás József, az MSZP elnöke több ország nagykövetével találkozott. Vona Gábor is külföldi diplomatákkal készül tárgyalni, vagy már le is bonyolította azt? Most pedig Szigetvári Viktor aggódott nagyot Washingtonban.

http://magyaridok.hu/kulfold/szigetvari-washintonban-aggodott-magyar-valsag-miatt-770512/

Az ember meghatódik, könnybe lábad a szeme a magyarországi ellenzék ilyen irányú igyekezetéről értesülvén.

Próbálom elképzelni, hogy például az MSZP elnöke mit mondhatott a nagyköveteknek. Remélem, nem olyasmit, hogy hölgyeim és uraim, továbbítsák az önök országa kormányának azt a szomorú tényt, hogy bárhogyan erőlködünk, a magyar nép nem hajlandó bennünket kormányzati pozícióba juttatni. 

Kérem, segítsenek bennünket oda. Ha sikerül, ha elérjük, akkor nem leszünk hálátlanok. Magyarországon ismét minden eladó lesz, ami még nincs külföldi kézen. Leállítjuk a paksi atomerőmű bővítését, továbbá milliós számban lehet hozzánk telepíteni migránsokat, stb.  

Egyet fogunk szem előtt tartani: azt, hogy az önök kormánya igényének mindenben megfeleljünk. A magyar nép elvárása mellékes, azzal ne törődjenek!

El nem tudom képzelni, az ellenzék min munkálkodik. Remélem, nem valamiféle intervenciós hadsereg hazánkba történő behívásán, egy Magyarország elleni fellépés megszervezésén.

                          Cselényi György 
  

2016. június 19., vasárnap

Egy boldog ember...

Bizonyára már mindenki hallotta azt a mesét, vagy igaz történetet(?), hogy egyszer a királynak megbetegedett a lánya. Sokan és sok mindent igyekeztek megtenni egészségéért, de nem jártak sikerrel.

Egyszer csak egy távolról hivatott bölcs azt tanácsolta, hogy a lány akkor gyógyul meg, ha egy boldog ember ingét ráadják.

A király emberi lelkesen és nagy lendülettel elindultak a négy égtáj felé, de boldog embert nem találtak. Senki nem vallotta magát annak. A hosszú, viszontagságos és veszélyekkel teli út végén egyszer csak felcsillant a remény. Egy tengerparton rábukkantak egy emberre, aki váltig állította, hogy igenis, ő boldog.

A király emberei térdre rogytak, hogy kitartó kutatómunkájuk nem eredménytelen. A király pedig busásan megjutalmazza őket, sőt még hálás is lesz nekik. Hatalmas kincs felajánlásával már csak ennek az embernek az ingét kell megvásárolni, vagy kölcsönkérni.

A csendes, szerény ember azt monda, boldogan és ingyen is odaadná az ingét, de egyetlen gond van: nincs neki.

Ez a történet jutott eszembe, amikor a minap egy idős férfivel beszélgettem. Azt mondta nekem, hogy öreg korára vált vallásossá, mert végiggondolta, hogy annyi szép és jó dologban, áldásban volt és van része, hogy meggyőződése, az nem lehet puszta véletlen. Valakinek azt felé kellett irányítania, az pedig senki más nem lehetett, csak a Gondviselés, a jó Isten. 

Kértem, mondja már el, mi minden jót élt át eddigi életében, s mit tapasztal napjainkban?

Az illető habozás nélkül sorolta. A magas kora ellenére kielégítő az egészségi állapota. A szülei a szerény anyagi körülményei ellenére becsülettel, felnevelték, taníttatták, helytállásra buzdították. Nem lett alkoholista, vagy kábítószeres. Még csak nem is dohányzik. Jó felesége van, s született egy aranyos, jóravaló fiúk, aki szintén szépen boldogul a szakmájában, életében.

A bácsi Isten jótéteményének tudja be azt is, hogy neki és a családjának mindig volt fedél a feje fölött, továbbá nagyjából biztos megélhetése. Soha senki nem bántotta őket. Soha sehonnan nem kényszerültek elvándorolni, netán menekülni.

A jelenlegi mindennapjai is csupa-csupa boldogság. Szépen süt a nap, zöldellnek a fák, virágban pompáznak a parkok, önfeledten dalolnak és röpködnek a madarak. A nyugdíjából szépen, békésen, nyugodtan megél. A boltok tele vannak árukkal. S örül a magyar nép, e kis ország bármilyen jellegű sikerének. Nem ragozom tovább, ez a bácsi valóban boldognak tűnik.

S képzeljék el: van inge is! Csak olyan királylány nincs, akinek szüksége lenne e ruhadarabjára! 


                                        Cselényi György 

2016. június 17., péntek

Ígéretesek magyar-orosz gazdasági kapcsolatok

MVM Magyar Villamos Műveket a Roszatom bevonja más, jelenleg folyamatban lévő atomerőmű-építési beruházásaiba is.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter emellett bejelentette, hogy Gyenisz Manturov orosz ipari miniszterrel járműipari megállapodást írt alá, amelynek keretében az Eximbank finanszírozásával, magyar-orosz közös vállalati együttműködéssel készül 700 vasúti kocsi az egyiptomi államvasutak számára. A magyar tárcavezető szerint ez egy körülbelül 600-700 millió eurós, óriási lehetőség a magyar vasúti járműipar számára.


Cselényi Gy.  megjegyzése:  Nagy dolgok ezek, s kiváló üzleti lehetőségeket nyújtanak a felek számára.

xxxx

„A világnak szüksége van egy olyan erős országra, mint az Egyesült Államok, és nekünk is szükségünk van rá, de nincs szükségünk arra, hogy folyamatosan beavatkozzanak a belügyeinkbe és megmondják nekünk, hogyan éljünk” – fogalmazott Putyin.


Cselényi Gy.  megjegyzése: Úgy vélem, akik Putyin idézett szavait se akarják megérteni és elfogadni, azoktól távol áll a békés együttélés szándéka.  

xxxxxxxxx

Az EU már lenyelte a Krím elcsatolását...


Cselényi Gy.  megjegyzése:  Jól és okosan tette, ha lenyelte - végre. A nem lenyelésnek semmi értelme és haszna nem lenne, csak kára, ráadásul óriási.

xxxxxx

MIGRÁCIÓS KÉRDÉSEKBEN IS EGYÜTTMŰKÖDIK MAGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA.


Cselényi Gy.  megjegyzése: Csak azt nem értem, miért kellett ilyen hosszú ideig várni az osztrákok jobb belátásra térésére; kicsit durvábban fogalmazva: arra, hogy megjöjjön az eszük. Persze, tudom én, hogy a körülmények olykor nem teszik lehetővé, hogy az észérvek előtérbe kerüljenek, de az idő és a kényszer sok mindent megváltoztat. Meg Európa más országai esetében is azt látjuk, hogy a belügy- és a honvédelmi miniszterek reálisan ítélik meg a helyzetet, mert az ő embereik találkoznak leginkább testközelben a migráció gyakran sokkoló hatásával.

xxxxxx

FAZEKAS SÁNDOR: A MAGYAR ÉRTÉKTÁR ÉS A HUNGARIKUMOK GYŰJTEMÉNYE IS BŐVÜLT.


Cselényi Gy.  megjegyzése:  Meg még fog is bővülni.  Számtalan dolog van, amely innen származik, csak hozzánk kötődik, s az emberiséget jelentős gazdagítják, gyarapítják anyagi, egészségügyi és kulturális értelemben is.   

xxx

Le Pen szerint a briteket nem szabad majd megbüntetni azért, ha a kilépés mellett döntenek. Úgy vélte, hogy Franciaországnak „talán ötször több indoka” van arra, hogy elhagyja az EU-t. - See more at: 


Cselényi Gy.  megjegyzése: Az EU eddig stabilnak hitt pillére is repedezik?

xxx

A horvátok kikészültek: Ezek nem drukkerek, hanem terroristák, mármint a horvát szurkolók egy része - mondták horvát focisták. 


Cselényi Gy.  megjegyzése:  Döbbenetes, amit a szurkolók egy része a stadionokban és azokon kívül művel. A hatóságok a robbantani akaró terroristákat eddig távol tudták tartani a meccsektől, de újabban már a rengeteg őrült, s jobbára csak verekedni, meg balhézni óhajtó nézők is sok bajt csinálnak. Az ő megfékezésük is óriási erőket leköt. Ez valahol szörnyű és elkeserítő, elrontják a sport, a szabad versengés hangulatát, áhítatát és ünnepét.   

xxx

Kik lesznek a színpadon? - Meglepetéssel készül a tüntetésre Sándor Mária


Cselényi Gy.  megjegyzése: Sokan borítékolták, hogy bármekkora fizetésemelést kapnak, a balhézást nem hagyják abba. Igazuk volt a „borítékolóknak”! Valakik célja káoszt, felfordulást és anarchiát előidézni, illetve a politikai zavarosban halászni. De nem gondolnak arra, hogy ezzel eljátsszák azok szimpátiáját is, akik eddig egyetértettek az egészségügyben dolgozók mozgolódásával, tiltakozásával.  




Rosszullét az áruházban

Feltűnt a sor furcsa alakzata az áruház pénztáránál. Igen, egy fiatal szőke nő ül. Arca sápadt. Azt hittem, kerekesszékes mozgássérült. De nem! Irodai forgószékben foglalt helyet.

A sorból középkorú szőke hölgy lépett ki. A kezében ásványvizes flakont tartott, amelynek kupakját már lecsavarta. A székben ülő hölgyet vízzel kínálta, de ő nem kért belőle.

A raktár felől megérkezett a bolt főnökforma nő alkalmazottja. A kezében lévő műanyag pohárban  gondolom tea, vagy más frissítő hatású folyadék lehetett.

Az ülő nő mellett álló fehéringes, feketenadrágos biztonsági őr mobil telefonon éppen a mentőszolgálattal beszélt. Tolmácsolta a mentők kérdéseit, s a székben ülő nő válaszait.

- Hogy hívják? – továbbította az őr a mentős telefonos kérdését. A nő megmondta, az őr pedig hangoztatta a telefonba.

­- Hány éves? stb.

- Át is adom – szólt az őr, hiszen, ha így áll a dolog, a beteg és a mentős tud közvetlenül is beszélni egymással. Már nyújtotta is a készüléket az ülő hölgynek. 

- Hanna  – szólt az őr az egyik kereskedőhöz. - Azt mondták a mentősök, hogy valahová le kellene fektetni. A biztonsági őrnek volt egy kérdésbe burkolt javaslata is: az öltözőben a padra lehet?

- Oda lehet – hagyta jóvá a boltos.

A biztonsági ember az irodai görgőszékkel a nőt az öltözőbe tolta.

Az áruház parkolójába megérkezett a mentőgépkocsi. Nem akármilyen ám...! Vadonatúj Mercedes, sárga színű. (Még mondja valaki, hogy az egészségügynek nem megy jól, meg hogy szegénység van...) Egy fiatalember szállt ki belőle, s az áruházba ment. 

Vártam egy ideig, mert előbújt belőlem az újságíró, hogy le ne maradjak valamilyen szenzációról. Néhány perc múlva a korábban székben ülő hölgy a mentőssel vidám arccal jött ki az épületből. A saját lábán. Nem volt szükség se hordágyra, se tolószékre. Támogatni se kellett. A mentőssel beült a gépkocsiba. De az autó nem indult el. Minden bizonnyal a beteg állapotát vizsgálták. A nő hamarosan kiszállt és a tömött szatyraival kezében lendületes léptekkel elindult útjára.

Gondolom a vérnyomása, szívhangja rendben találtatott, a tudatát se veszítette el; tisztán, értelmesen és azonnal válaszolt a feltett kérdésekre. Közösen úgy dönthettek, nincs szükség a kórházba szállítására. Kánikula van, s gyorsan múló rosszullétről lehetett szó!

Mindebből mi a tanulság? Szerintem az, hogy az emberek részéről volt szolidaritás, segíteni akarás és segítség. A történet hepienddel zárult.

Ezek után merészelje nekem valaki azt mondani, hogy a magyar emberek nem jók, továbbá ez az ország nem működik nemcsak kielégítően, hanem tökéletesen.


                 Cselényi György

2016. június 12., vasárnap

„Mi a jó édesanyjuk bajuk van?”

„Orbán akkora karót kapott, hogy be se fér a hátzsákjába – tüntettek a pedagógusok” – címmel írás jelent meg egy internetes portálon.  


A cikkből kiragadtam, illetve megosztottam a következő mondatrészt: „...nem buktunk el" - májusban ezzel az üzenettel hirdette meg június 11-re újabb tiltakozó nagygyűlését a Tanítanék mozgalom...”

Ehhez fűztem egy mondatot: „Nem buktatok el, csak közületek sokakat ki kellene csapni az iskolából, meg elküldeni a nevelési tanácsadóba.

Minderre többen reagáltak: egy férfi azt írta: „Szánalmas ez a csürhe! Ez már régen nem a gyerekekről és az oktatásról szól! Nagyon átlátszó, ezért szánalmas!”

Egy másik férfi:Ezeket a majmokat el kellene küldeni a francba!” Egy újabb hozzászóló: „A nemzeti Fidesz miért nem cserélte hazafiakra a nemzetellenes vezetőket az intézmények élén? Most a beosztottak nem mernének háborogni!”

Egy hölgy: „Nem értem, leadják a napi 5-6 órájukat, aztán irány haza! Nyáron két hónapig otthon csücsülnek. Mi a jó édesanyjuk bajuk van?

****

Szerintem való igaz, sok a tanári képesítéssel rendelkező, de tulajdonképpen a pályára, szakmailag és/vagy emberileg kevésbé alkalmas személy. A leváltásuk nem megy könnyen, mert egyrészt nincs kikkel lecserélni őket, másrészt diktatórikus módszert se lenne célszerű alkalmazni. Az se volna egyszerű eldönteni, ki a nemzeti, vagy nemzetellenes iskolavezető.

Az is tény, hogy az ország, a társadalom és a világ gondjai begyűrűznek a családokba, s nyilván az iskolákba is. Nehéz bánni a gyerekkel. Az sem biztos, hogy a pedagógusok az órák leadása után mindennap hazahúzhatják a csíkot. Tehát a helyzet rettenetesen bonyolult, sokrétű és a gondokon nehéz enyhíteni. Mindenki számára jó megoldás talán nincs is. A törvények betartásával pedig lehet és szabad tüntetni, demonstrálni.

Úgy vélem, az elégedetlenkedés részben abból ered, hogy a pedagógusok a hivatásuknál fogva az életük nagy részét gyerekek között töltik. Megszokják, hogy szinte mindig ők parancsolnak, s nagyrészt hivatalból csak ők lehetnek okosok. Ez idővel a jelentős részüknél személyiségzavart idéz elő, s igencsak elkalibrálják magukat. Fix fizetést kapnak, amely lényegében nem függ a teljesítményüktől, a piactól, meg egy sor körülménytől. Magyarán, közalkalmazottként a valós, viharos élettől viszonylag távol és viszonylag védetten élik mindennapjaikat. S ez végül oda vezet, hogy nem tudják magukat hová helyezni, túlértékelik, túlbecsülik önmaguk fontosságát, jelentőségét. A politikai hátszélről most ne is szóljunk.

Jó néhányan akkor esnek pofára, ha váltani akarnak, s tapasztalják a valós életet, s közlik velük, hogy megkapták a pályázatukat, de nem rájuk esett a választás...

Hallottam olyan nyelvtanárról, akit az iskolainál kétszer nagyobb fizetésért elcsaltak egy kft.-éhez. A tanárnő tragédiaként élte meg, amikor a főnök megkérte, hogy vigye már el a felesége cipőjét a suszterhoz, meg váltsa ki a gyógyszert a patikában, és szaladjon az ügyvezető gyerekének odaadni. A társaság vezére arra is megkérte, hogy szombaton takarítsa már ki a víkendházát, mert nemsokára a haverjaival bulizni fog ott.

A nyelvtanár ezt hitte, hogy csak német nyelvű leveleket kell írogatnia, meg fordítgatni magyarra, esetleg tolmácsolni. Kiderült, számos olyan dolgot is elvárnak tőle, ami nem szerepel a munkaköri leírásában. A tanárnő nem is bírt sokáig megfelelni az elvárásoknak, s visszarohant az iskolába tanítani. Örült, hogy visszavették. Azóta csendben van, belenyugodott helyzetébe, nem elégedetlenkedik, s nyilván tüntetni se volt.

Tudok olyan matematikusi és közgazdász diplomával rendelkező és tanárként alkalmazott férfiről, akit egy cégnél valósággal kinevettek, amikor 15 évi matektanítás után egy nagyvállalatnál közgazdászként akart elhelyezkedni. Közölték vele, egy cég nemzetközi piacon való menedzselése, meg az adófizetéssel való zsonglőrködés nemigen olyan terület, ahol ön az elvárásainknak megfelelő teljesítményt tudna nyújtani, tanár úr. Ezért szerintünk maradjon a katedrán, higgye el, az sokkal nyugisabb hely, mint egy multi cég.

Nem tudom, miként lehetne elérni, hogy a tanárok nagy része legyen tisztában helyzetével, ne értékelje önmagát túl, mert nagyon kellemetlen meglepetés éri, ha egyszer az iskola falain kívül kényszerül megkeresni a kenyérre valót.


Rengeteg a vénlány, az agglegény, az elvált, a rendezetlen magánéletű, boldogtalan, neurotikus, depressziós pedagógus. Az olyan, akiket nem is volna szabad a gyerekek közé engedni, mert a puszta jelenlétük is negatívan hat rájuk. Hihetetlen sokan vannak, akik tanítani se tudnak, mert nem érzik, nem érzékelik, hogy a gyerekek mit és miért nem értenek, mit és hogyan kellene nekik elmagyarázni, a tudatukban elmélyíteni. Sokan azt se tudják, az adott anyagban mi a lényeges, s mi a lényegtelen. Gyakran kínozzák a gyerekeket olyasmi megtanításával, aminek az időtöltésen kívül tulajdonképpen nem sok értelme van. Ami pedig kiemelt fontosságú lenne, afölött átsiklanak... Ma már szinte minden gyerekkel egyénileg kellene foglalkozni, mert igen sok a zűrös családi hátterű tanuló, akik ha akarnának se tudnának jobban teljesíteni az otthoni körülményeik miatt. 
                         Cselényi György   

2016. június 9., csütörtök

Matolcsy Györgyöt hagyják békén!

Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnökét komoly támadások érték és talán érik is amiatt, hogy állítólag „több rokona bukkant fel az MNB környékén”, továbbá a családjának tagjai is hozzájuthatnak a gazdasági növekedési hitelprogram révén igénybe vehető kedvezményekhez.



Ha igazak a rokonsága és az MNB közötti viszonnyal kapcsolatos hírek, azt sem rovom fel számára. Először is szögezzük le, hogy a jegybank jelenlegi elnökének nagy érdemei vannak Magyarország gazdasági-pénzügyi stabilizálásában, konszolidálásában, fejlődési lehetőségének megteremtésében. De még nem mondhatjuk el, hogy teljesen túljutottunk a gondokon. Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy Magyarország gazdasági-pénzügyi élethalálharca, a minél nagyobb függetlenségének kivívása jelenleg is tart.

Ilyen körülmények között ne vessék Matolcsy György szemére, ha bizonyos pozíciókba olyan személyeket igyekszik juttatni, olyan embereket szeretne helyzetbe hozni, akikben feltétlenül megbízik, s akiknél száz százalékosan biztosak lehetünk a tekintetben, hogy jó irányba viszik, húzzák Magyarország szekerét. S nem annak árokba borításán, ellehetetlenítésén munkálkodnak. A pénzvilágban a bizalom, a megbízhatóság fontos követelmény.   
  
Az is érthető, ha Matolcsy György olyan gazdasági-pénzügyi képzést is szeretne teremteni, vagy támogatni, amelyben a tananyag nem csupán arról szól, hogy a trendeknek, a világ pénzügyi irányítói kényének, kedvének miként felelhetünk meg leginkább, hanem alkalomadtán önálló elképzelésük, ötletük is van, továbbá mindenkor képesek és készek, valamint kellően bátrak is a magyar érdekek markáns, hatékony és eredményes képviseletére, érvényre juttatására.  

Az is tetszik számomra, hogy Matolcsy György deklarálta, hogy a Magyar Nemzeti Bank kész Magyarország gazdasági programjának megvalósításán munkálkodni, azt segíteni, s nem azt szajkózza, hogy az MNB független hazánk népétől, vagyis azt csinál, amit akár, még akkor is, ha az adott esetben a magyarság érdekének kevésbé felel meg.

Summa summarum: Matolcsy Györgyről mindenki szálljon le, fejezzék be a támadását, hagyják nyugodtan dolgozni a magyarság boldogulása érdekében!

                 Cselényi György  






2016. június 8., szerda

A gasztronómia negatív csúcsa

- Rendeljünk pizzát? – kérdezte kolléganőm a munkaszünethez közeledvén.

- Üsse kő...(!) – egyeztem bele. Évekkel ezelőtt egy vállalati bulin már ettem egyszer, de akkor nem voltam tőle elragadtatva. Gondoltam, hátha megváltozik a véleményem róla.

Latolgattuk, milyet kérjünk? Engem azon kívül, hogy szeressem alkotóelemeit, az is vezérelt, hogy lakjunk jól. Ezért javasoltam, hogy válasszuk a szórólapon „Csicsóka” névvel jelöltet, annál is inkább, mivel azon paradicsomos alapon lesz sonka, tükörtojás, bacon és sajt is.

- Oké – hagyta jóvá ötletemet munkatársam. A futár fiatalember a kért időpontra pontosan meghozta az árut, fizettünk, s testvéries osztozás után nekiláttunk az elfogyasztásához. A mérete jó nagy volt, nem mértük le, de az átmérője szemre tényleg elérte a 28 cm-t. A külcsine tetszetős, kívánatos volt. Még háromdeci ajándék konzervcolát is kaptunk hozzá, melynek feléről lemondtam a hölgy javára.  

Rágtuk, forgattuk a szánkban, s nagy falatokban nyeltük, hogy a munkaszünet végére végezzünk a pizzaevéssel.

Egy idő után megkérdeztem a nőtől: - te, érzel valamilyen ízt, mert lehet, az én ízlelőbimbóimat, mind a paradicsom, mind a sonka, mind a tükörtojás, mind a bacon, mind a sajt elkerüli. A tésztája felaprításához, megpuhításához pedig komoly kitartás szükséges.

Az ízek a kolléganőm elismerését se nagyon váltották ki, pedig a pizzán szemre volt bőven sonka, tükörtojás és bacon. Lehet reszeltek rá sajtot is, de azt nem sikerült felfedezem, persze, lehet, hogy a sütés közben szétolvadt.

Mondtam kolléganőmnek, hogy erdélyi paprikás szalonnát szoktam venni, s annak evése közben érzem az ízét. Ha tükörtojást fogyasztok, akkor szintén érzékelem a sült tojás zamatát, csakúgy mint a sonka, a sajt és egyéb étel ízét. De e pizzán így együtt egyik se nyerő, egyik se jön be. Úgy vélem, egy egyszerű zsíros kenyérrel nagyobb táplálkozási élvezethez juthattunk volna.

Meggyőződésem, hogy nem az alapanyagok és a pizza elkészítésének minőségével volt gond, hanem magával az egész konstrukcióval. Csodálkozok rajta, illetve talán örök rejtély marad számomra, hogy egy ilyen, a gasztronómia szerintem negatív csúcsát megtestesítő - talán olasz  - találmánnyal miként lehetett meghódítani a világot, nemzetközi sikerre szert tenni?

                     Cselényi György

   

2016. június 7., kedd

Ki meri azt mondani, hogy...?

A nő egyik foga már régen fájdogált. Annál is inkább, mivel az eredetileg már csak a fele volt meg; az próbálta állni a mindennapos osztályharcot. Szombaton az is tudtára adta tulajdonosának, neki is elege lett, felmond, kiáll a hölgy szolgálatából.  

 Igen ám, de szombaton nem rendel a körzeti fogorvos, a központi ügyelet, ki tudja, mikor és hol áll rendelkezésre, ezért máshoz kell fordulni. Betért a megyeszékhely egyik, vagy sokadig fogászati kft.-jéhez. Csak időpontot akart kérni, hogy mikor jöhet a sorból kiszállni készülő fogát ahhoz hozzásegíteni.

A nőnek leesett az álla. A recepciós hölgy igen kedvesen hellyel, sőt kávéval kínálta. Elmondta, hogy a doktornő azonnal megnézi a fogát, s közli, mit lehet vele kezdeni.

- Ne vicceljen már – bizonytalankodott a pánciensjelölt. – Erre nem készültem fel, még fogat se mostam - mondta.

- Semmi gond, adok fogkefét, fogkrémet, meg mindent, s tisztogassa meg a fogát – ajánlotta a recepciós. Miután ez megtörtént, kinyílt a doktornő rezidenciájának ajtaja, s a „beteget” a kezelőszékbe invitálta. Miután a fogcsonkot szemügyre vette, megvizsgálta, közölte, hogy sajnos mivel már a fele sincs meg, s a fog megmaradt része is igen rossz állapotú, ezért csak egyet lehet tenni vele, kihúzni, eltávolítani.

A páciens megkapta az ehhez szükséges injekciót, majd az előtérben rövid ideig várakoznia kellett. Eközben elégedettséggel töltötte el a kedvesség, az udvariasság, a szép környezet és a patikatisztaság.

Szóval summa summarum, a beteg az időpontkérés és -egyeztetés helyett, nem várt gyorsasággal és rugalmassággal szabadult meg a gyakori fogfájástól. Örömében a SZÉP kártyájáról leperkált 7 ezer forintot sem sajnálta. Elhatározta, máskor is idejön, ha a fogászati gondja lesz. Kedvező tapasztalatát  a magyar egészségügy általános fejlődésén túl annak tudja be, hogy sok, s egyre több a fogorvos, s eljutottunk oda, hogy megbecsülik a hozzájuk forduló beteget, pácienst.

Ezek után ki meri azt mondani, hogy Magyarországon még nem nyugat-európaiak a viszonyok és attól elmarad a színvonal?    


                                                     Cselényi György   

2016. június 5., vasárnap

Akikkel senki nem tud kitolni... Megélnek a jég hátán is!

Van egy társadalmi réteg, amellyel semmilyen rendszer és semmilyen rendszerváltozás nem tud kitolni, nem okoz számára megrázkódtatást. Tagjainak minden és mindenkor megfelel, sőt jó. Meggyőződésem, hogy az ilyenek élték túl a recski munkatábort, s jöttek vissza a Gulagról, és más szörnyű helyről is. Megélnek a jég hátán is!

Mi a titkuk és a mentsváruk?

Szerintem az, hogy dolgoznak, mint az állat. Bírnak, akarnak és szeretnek keményen melózni. Már-már sportot, sőt talán kicsit szórakozást is csinálnak belőle, szinte kikapcsolódásként fogják fel a nehéz, emberpróbáló munkát is. 

Mindez arról jutott eszembe, hogy szombaton este sétáltam a városban. Mellém jött régi ismerősöm, Lali. Nem Facebook-, hanem valódi, közvetlen ismerős. Méregdrága, s szép lámpákkal és minden szükséges felszereléssel ellátott kerékpárjával tekert hazafelé. Mint mindig, most is felszabadult, sőt vidám volt. Azt hittem, hobbiból, testedzésként kerekezik.

- Á..á, egy frászt, dolgozni voltam – árulta el. De szombat lévén, nem a cégnél tevékenykedett, hanem maszekolt valahol. Saját bevallása szerint húsvét óta egyetlen hétvégén sem pihent. Minden szombaton és vasárnap fusizott.

- Egyébként nem jutnánk hétről a nyolcra – jegyezte meg. – Most hazamegyek, megfürdök, eszek, s egy percen belül mély álomba merülök – ismertette esti programtervét.  Gyorsan elköszönt, s a korábbinál tempósabb tekerésre váltva, elhúzott mellőlem.

 A múltkori találkozásunkkor megjegyeztem neki, látom, friss és vidám vagy, bizonyosan sokat aludtál az ünnepnap

- A fenét – mondta. Már nem emlékszem melyik falu nevét említette, de valaki kertjében dolgozott a feleségével együtt. A szorgalmuk és az ügyességük okán egyre nagyobb a kereslet kétkezi munkájuk iránt. Alig győznek eleget tenni a meghívásoknak, megrendeléseknek.

Lali jól is él feleségével, gyerekeivel. A férfi életkorát 50 év körülire saccolom. Nagy családi házuk van, szintén jókora kerttel. Autót tartanak fenn, s mindenre szert tesznek, amire szükségük van. Eszükbe se jut, hogy külföldön próbáljanak szerencsét. Mondják, aki akar dolgozni, itthon is tud. Hogy nálunk kevesebbet fizetnek érte? Vallja, annyival kell beérni, azt kell beosztani, amennyi megadatik.

Nézek egy másik fickót is, akit a gyár kapujában rendszerint már vár autószerelési mellékmunkát kínáló haverja. Sokan pedig a kertjük művelése révén igyekeznek szert tenni némi pluszjövedelemre.

Ismerek egy másik embert is, akit bármilyen munkával, kétkezi feladattal bíznak meg, sose lamentál, sose mutatja, hogy nem tetszik neki. Nem tesz fel fölösleges kérdést se. Azonnal megy és serényen csinálja. Akár szombaton, akár vasárnap hívják túlórázni, a zohorálóknak csak akképpen reagál: ha jönni kell, jönni kell! Bármikor és zokszó nélkül áll munkaadója rendelkezésére.

Mindnyájuk mentalitása azt sugallja, hogy amíg a két kezüket felbírják emelni, addig nem érheti baj sem őket, se a családjukat. 

Igazuk van!  

Csodálom és nagyra értékelem ezeket az embereket. Az ilyeneknek van jövőjük. Akik nem siránkoznak, hanem keményben melóznak, megfogják azt, amit lehet. Ha rajtam múlna, alapítanék valami alternatív Kossuth-, sőt Nobel-díjat a kétkezi munka hőseinek.   


Cselényi György