Bizonyára már mindenki hallotta azt a mesét, vagy igaz
történetet(?), hogy egyszer a királynak megbetegedett a lánya. Sokan és sok mindent
igyekeztek megtenni egészségéért, de nem jártak sikerrel.
Egyszer csak egy távolról hivatott bölcs azt tanácsolta, hogy
a lány akkor gyógyul meg, ha egy boldog ember ingét ráadják.
A király emberi lelkesen és nagy lendülettel elindultak a
négy égtáj felé, de boldog embert nem találtak. Senki nem
vallotta magát annak. A hosszú, viszontagságos és veszélyekkel teli út végén
egyszer csak felcsillant a remény. Egy tengerparton rábukkantak egy emberre,
aki váltig állította, hogy igenis, ő boldog.
A király emberei térdre rogytak, hogy kitartó kutatómunkájuk
nem eredménytelen. A király pedig busásan megjutalmazza őket, sőt még hálás is lesz nekik. Hatalmas kincs felajánlásával már csak ennek az embernek az
ingét kell megvásárolni, vagy kölcsönkérni.
A csendes, szerény ember azt monda, boldogan és ingyen is
odaadná az ingét, de egyetlen gond van: nincs neki.
Ez a történet jutott eszembe, amikor a minap egy idős
férfivel beszélgettem. Azt mondta nekem, hogy öreg korára vált vallásossá, mert
végiggondolta, hogy annyi szép és jó dologban, áldásban volt és van része, hogy
meggyőződése, az nem lehet puszta véletlen. Valakinek azt felé kellett
irányítania, az pedig senki más nem lehetett, csak a Gondviselés, a jó Isten.
Az illető habozás nélkül sorolta. A magas kora ellenére
kielégítő az egészségi állapota. A szülei a szerény anyagi körülményei ellenére
becsülettel, felnevelték, taníttatták, helytállásra buzdították. Nem lett
alkoholista, vagy kábítószeres. Még csak nem is dohányzik. Jó felesége van, s
született egy aranyos, jóravaló fiúk, aki szintén szépen boldogul a szakmájában,
életében.
A bácsi Isten jótéteményének tudja be azt is, hogy neki és a
családjának mindig volt fedél a feje fölött, továbbá nagyjából biztos megélhetése.
Soha senki nem bántotta őket. Soha sehonnan nem kényszerültek elvándorolni,
netán menekülni.
A jelenlegi mindennapjai is csupa-csupa boldogság. Szépen süt
a nap, zöldellnek a fák, virágban pompáznak a parkok, önfeledten dalolnak és
röpködnek a madarak. A nyugdíjából szépen, békésen, nyugodtan megél. A boltok
tele vannak árukkal. S örül a magyar nép, e kis ország bármilyen jellegű sikerének.
Nem ragozom tovább, ez a bácsi valóban boldognak tűnik.
S képzeljék el: van inge is! Csak olyan királylány nincs,
akinek szüksége lenne e ruhadarabjára!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése