Lakóhelyem Arany Jánosról elnevezett utcájában este 60 év
körüli szőke, világosnadrágos és világospulóveres nő ment a járdán. Megállt a
billenthető fekete színű, az önkormányzat által kihelyezett szemétgyűjtő fémedénynél.
Körülnézett, figyeli-e valaki, majd lehajolt, s valamit a fűre, a szemetes
edény lábához tett. Ismét körülhordta tekintetét, s távozott. Átment az úton, kinyitotta a szemközti lépcsőház fémkapuját, majd a leveles ládákhoz lépett. A
kapu üvegén át nézett az utca felé.
Én közben gyalogosan elhaladtam a szemetes edény
mellett. Láttam, egy nájlon zacskó tárolókapacitását félig megtölti valami.
Mivel észrevettem, hogy a nő figyel, szégyelltem lehajolni és közelebbről megnézni
a zacskót, de rettenetesen kíváncsi voltam, mi lehet benne. Eltávolodtam a
kukától vagy száz méterre, s néztem a karórámat, mintha várnék valakire, vagy
valamire.
Visszafordultam. A hölgy még mindig nézett, közben elaludt a lámpa
a lépcsőházában. Az ellenkező irányba is megtettem 150 métert, s közben láttam,
talán sikerült eloszlatnom a gyanúját, hiszen az ismét megvilágított helyen elindult
a lépcsőn fölfelé.
Megint megfordultam, s most már közömbös volt számomra, hogy
figyel-e még. Elhatároztam, szemügyre
veszem az átlátszó zacskó tartalmát. Az is átvillant az agyamon, úgy járhatok,
mint Pesten, a Teréz körúton gyalogló rendőrjárőrök, vagyis felrobbanhat
valami.
A zacskóban fehérkenyér-héjdarabok voltak még puha,
tulajdonképpen friss állapotban. A szemétgyűjtőben még bőven volt hely. A hölgyet
minden bizonnyal a lelkiismeret-furdalása késztette a kenyérhéjak jól látható
helyre tételére, hogy valamelyik rászoruló, például hajléktalan könnyen
megláthassa és elvihesse.
Annak bizony örülni fog valaki, pláne ha éhes, mert az aznapi
kukázása, vagy koldulása nem volt elég eredményes.
Gondolatban dicsértem a nő jócselekedetét. Igazán megérdemelte,
hogy ezen az estén boldogan, örömmel teli lélekkel térjen nyugovóra, hiszen
tett valami jót embertársaival.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése