Prosperáló magyar cégek kerülhetnek külföldi tulajdonba?
Lehet, tévedek, mégis úgy vélem, új veszedelem fenyegeti Magyarországot.
Ezúttal nem a migránsáradatra, meg a népvándorlásra gondolok.
A minap egy hírportálon olvastam arról, hogy hazánkban
belátható időn belül komoly gondként vetődik fel a cégek jelentős részének utódlása.
A rendszerváltás idején vállalkozások százai, ezrei
alakultak, s azóta véreztek el, szűntek meg. De
szerencsére vannak működők, sőt prosperálók is. Viszont probléma, hogy a tulajdonosainak
nagy része időskorú és aggályok merülnek fel az utódlás terén, vagyis nem
tudni, hogy lesz-e, aki a céget a jövőben és hosszú távon eredményesen
működteti.
Tudok olyan házaspárról, amely az évtizedek során egy élet
munkájával bolthálózatot, valóságos birodalmat hozott létre, de az egyszem fiúk
hallani se akar a vezetésük átvételéről.
Az egészben az a legérdekesebb, sőt inkább tragikus, hogy egy
külföldi cég figyelt fel erre a helyzetre, s jelentkezett segítségnyújtásra.
Mindebben nagy veszélyt látok. Attól tartok, hogy hasonlóképpen
járhatunk, mint annak idején az elhíresült, s a magyar emberek tudatában már-már
szitokszóként rögzült privatizáció idején.
Lehet, Amerikában, vagy másutt kialakult és jól bevált
gyakorlata van annak, hogy a tulajdonos a gyár, az üzem, vállalkozás környékére
se megy, mert azt mások kitűnően vezetik, s felügyelik helyette, meg egyébként
se ért az ott folyó tevékenységhez, ezért nem is tudná irányítani. De félek,
hogy nekünk, magyaroknak nincs ebben kellő gyakorlatunk, s nem vagyunk elég
dörzsöltek, körültekintőek hozzá.
Ezért félő, hogy hazánkban nagyrészt úgy zajlanának a dolgok,
hogy a külföldi tanácsadó cég embere egy ideig elvezetgetné a céget, majd
egy-két év után (bármilyen ok miatt) kezdenének nem jól, sőt rosszul alakulni a
dolgok. Előbb-utóbb a külföldi személy azt mondaná a magyar tulajdonosnak, hogy
nézze, barátom, a vállalkozás hamarosan padlót fog, csődbe megy. Pillanatnyilag
még ér ennyit, s én hajlandó vagyok megvenni magától. Ön jól jár, mert csinos
összeghez jut, én meg majdcsak elkínlódok a céggel valahogyan, de ha nem fog menni,
az már az én károm lesz. Ha az efféle egyezségbe a tulajdonosok belemennek, akkor
a magyar üzemek nagy része megint külföldiek kezére kerülhet.
Ennek elkerülése érdekében arra gondoltam, mint ahogyan a
termőföld esetében is megvan nehezítve a külföldiek tulajdonszerzése, valami
hasonlót nem kellene-e bevezetni a magyar gyárak, üzemek, vállalkozások magyar
kézben történő megtartása érdekében is? Tudom, az EU több embere a földügyben
hozott törvények esetében is hörög felháborodásában. Ezt talán fokozott
mértékben tennék akkor, ha a magyar üzemek magyar kézben tartása céljából is
bevezetnének valamiféle biztosítékokat. Például azt, ha nem megoldott a cég
magyar ember általi utódlása, akkor az állam lépjen be e szerepkörbe.
Mindezzel talán sürgősen foglalkozni kellene, mert nagyon nem
lenne jó hazánknak, ha a működőképes magyar gyárakat, üzemeket megint külföldiek
kaparintanának meg ilyen-olyan trükkökkel.
Cselényi
György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése