Számos bírálat éri a kormányt és személy szerint Orbán
Viktort a sportpályák, -létesítmények építéséért, meg általában a sportolás
támogatásáért. Aztán hallottam a hírekben, hogy a lakónegyedekben programot
indítanak az emberek mozgási, sportolási lehetőségének elősegítése céljából.
Mindezek miatt a kormányt nem kellene bírálni, piszkálni!
Nemrégen a lakásom közelében beálltam a garázsomba autómmal.
A két egymással szembeni garázssor között nem túl széles aszfaltút van.
Átmenő forgalom nincs, csak a környéken lakók, s az ott gépkocsitárolóval rendelkezők járnak
arra. A 70. életévéhez közel járó Miska barátom felügyelete mellett pici fiú
unokája biciklizett. Előkerült egy pettyes műanyag labda is. Miután lelakatoltam
garázsom kapuját, olthatatlan vágyat éreztem a focizás iránt.
Passzold(!) – kiáltottam Miska felé, aki szíve
mélyén szinte várta, hogy valakivel oda-vissza rugdalhassa a labdát.
Kölcsönösen megállapítottuk egymás labdakezeléséről és -továbbításáról, hogy
kölyökkorunkban igencsak sokat fociztunk. A labdának több mint félóráig nem
volt maradása. Hol szállt, hol gurult, hol pattogott kettőnk között, zömmel pontos irányzással. Az igen jóleső játéknak
amiatt kellett véget vetnünk, mert időre kellett mennem valahová.
A lakásom közelében jókora zöldterület található. Egy volt lakó,
Holik Miska bácsi, a kitűnő közéleti, s a lakókörzete fejlesztéséért önzetlenül
igen sokat tett ember (sajnos már nincs az élők sorában) valahonnan kerített
két kézilabda kaput. Azokat a lehetőség szerinti távolságra helyezte el egymástól,
s máris készen volt a gyerekeknek egy kis futballpálya, amelyet a srácok, sőt a
lányok azóta is önfeledten használnak.
Minden délután lelkesen kergetik a „bogyót”. Közben a terület másik részén az önkormányzat
által létrehozott kondipark eszközei állandó
használatban vannak. Nagymamák, nagyapák és unokák járatják, tekerik lábaikat, kezeiket,
gerincüket...
Egy, a társasházsorban lakó taxis, Gyuri pedig a pálya szélén
diófasort ültetett, amely néhány év alatt gyönyörűen, megnőtt megterebélyesedett.
A járda mentén pedig annak idején az önkormányzat létesített fasort, a házak
közelében meg a lakók varázsoltak virágos kertet, amelyek közül a Sanyi által
gondozott emelkedik ki pompájával. Az egész olyan, mintegy valóságos édenkert. Ezért
imádunk ott lakni.
De másutt, a házgyári panellakások környezetében is látom, hogy az
emberek örömmel pingpongoznak, kosárlabdáznak, sakkoznak, a szabadban a padokon jólesően
üldögélnek.
Eszembe jut gyerekkorom élethelyszíne. A közelünkben volt egy
szakmunkásképző iskola. A hétvégeken, meg a vakáció idején mi, környékbeli
srácok a kerítés átmászása után jutottunk be az udvarára. Az egyik takarítónő
imádta a gyerekeket, s az mondta, „hadd játszodjanak...”, a kolleganője viszont
egyszer a tulajdonképpen illegális ott-tartózkodásunk miatt kihívta a rendőrséget.
De mi, pulyák a szomszéd kerítésén átugrálván kereket oldottunk.
Reggeltől késő estig kergettük a labdát. A Luther ház
válogatottját 10 : 2; 9:1..., stb. ilyen arányban poroltuk el. A piactér másik
oldaláról rendszerint felhangzott egy aggódó, a fiát hiányoló apuka hangja: „Mity...ú(!), már sötét van, azonnal gyere
haza, kész a vacsora...
Oda akarok kilyukadni, hogy jó, nagyon jó, ha az emberek mozognak,
sportolnak, rendszeresen megmozgatják testüket. Az egészségük érdekében is! Sokkal jobbnak tartom, ha a
fiúk és a lányok labdázással, futással, ugrással.... járó foglalatossággal múlatják
az időt, mintha diszkóba járnak. Bajnokságot lehet szervezni a lépcsőházak és utcák lakói között. Ez kitűnő szórakozást és szabadidő-eltöltést
kínál. Nem beszélve az egészség megőrzéséről. Sőt, az is megkockáztatom, hogy
amelyik fiúgyerek nem szeret labdázni, az nekem gyanús. Emlékszem iskolai
éveimre. Amelyik fiú osztálytársam nem tudott, s ezért nem is szeretett
focizni, ahhoz a többiek úgy viszonyultak, hogy „Menj
már innen, te szerencsétlen...” (Lehet, az nem volt szép, de sajnos ez
volt, a gyerekek irtó kegyetlenek tudnak lenni egymással szemben.)
Szóval a kormányt nem kellene bírálni, piszkálni, bántani a
sportolási lehetőségekre fordított anyagi és egyéb erőforrások miatt.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése