Feleségem javaslatára a család téli almaszükségletét beszerezni
a nagybani zöldség-gyümölcspiacra mentünk. A belvárosi boltok árai ugyanis a nagybanival
összehasonlítva kizsebelésként is felfoghatók.
Régen jártam ott. Feltűnt a szép rend és a termékek gyönyörűsége.
A minőségük is kiváló, legalábbis szemre. Büszkeség
töltötte el szívemet, mert arra gondoltam, ha a magyar gazdák ilyen csodálatos
árukat produkálnak és ilyen mennyiségben, akkor a hazai agráriumnak és
élelmiszeriparnak nincs félnivalója a versenytől. Meg a nép egészének sincs.
Minden árusnál digitális mérleg; a régi láncost, az egyik kézben
tartani, a másikkal pedig az edénybe, tálszerűségbe rakni az árut, az ellenkező
oldaliba pedig a súlyokat, már mutatóban se látni, legfeljebb csak a múzeumban.
Fiatal és idősebb emberek ujjai számozott billentyűket pötyögtetnek, érintéseikre csippan a mérleg, s a kijelző fényesen mutatja a rárakott zöldségek,
gyümölcsök súlyát és a vevő által leperkálandó összeget.
Az árusok arca is sokat változott. A régi, elgyötört, semmi
másra nem vagyok alkalmas, csak erre – vevői benyomást sugalló ábrázatok helyét
értelmes tekintetek vették át, s amint láttam, egyre több a fiatal nő és férfi,
akik a nem szégyen a munka – meggyőződéssel és jólöltözötten állnak portékájuk mögött, s várják,
illetve fogadják a vevőket. Egyre többen vannak közöttük, akik az általuk
kínált termékről jóval több információt is tudnak adni, minthogy mennyibe
kerül.
S amit a legérdekesebbnek találtam, az az, hogy a legtöbb árusnál
láttam számla-, vagy nyugtatömböt. Ennek még akkor is örültem, ha egyikük se
kapkodott használatával. De a jelek szerint azon már régen túl vagyunk, amikor
még azt se tudták, mi az.
Egy idősebb férfi árus pszichológusi kíváncsisággal, sőt némi
szuggesztivitással mustrálta arcomat, hogy leolvassa róla, nem az adóhatóság
képviseletében vagyok-e jelen? Mivel csak körülbelül 70 százalékig volt biztos
benne, hogy nem, ezért önigazolásképpen feltette a kérdést: számlát tetszenek
kérni? Megnyugtatta feleségem nemleges válasza.
Elégedettséggel és megnyugvással tölt el, hogy ha még nincs
is minden tekintetben rend, de már alakulóban van, ami komoly reménységre adhat
okot mind a vásárlók, mind az ország egészére nézve.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése