Otthonában kerestem fel egyik ismerősömet a mindkettőnket
érintő dolog megbeszélése céljából. A szobában furcsa dolgot láttam: egy szépen
feldíszített karácsonyfát.
Csodálkozva kérdeztem, hogy ti már készültök a karácsonyra? Gondoltam,
október elején ez még közel se általános. Az természetes, hogy a komolyabb
összegbe kerülő, vagy az éppen árengedményesen értékesített ajándékot jó előre
megveszik, de a karácsonyfa felállításának és feldíszítésének ideje még talán
egy kicsit korai.
Á...á, ez a fa még tavalyról maradt itt – mondta a férfi
felesége vidáman. – Műanyag, nem hullajtja levelét. Nem volt szívünk a
szaloncukrokat, meg a díszeket leszedni róla, a fát pedig eltenni. Nagyon
szeretjük a karácsonyt, s ha a fára nézünk, a szívünk örömmel és boldogsággal
telik meg. Ezért számunkra az év minden napja lényegében karácsony.
Ez igen, megértően és elismerően bólogattam.
Tudom, lehetne okoskodni, hogy akkor számukra a karácsony igazi és naptári ideje miben különbözik az év többi, szürke hétköznapjától, meg így hová lesz a várakozás, a készülődés öröme és varázsa? De nem lehettem ünneprontó! Ha nekik így jó, akkor hadd legyenek vidámak, boldogok, s éljenek békességben, szeretetben. A szívükben hadd legyen az év valamennyi napja karácsony!
Tudom, lehetne okoskodni, hogy akkor számukra a karácsony igazi és naptári ideje miben különbözik az év többi, szürke hétköznapjától, meg így hová lesz a várakozás, a készülődés öröme és varázsa? De nem lehettem ünneprontó! Ha nekik így jó, akkor hadd legyenek vidámak, boldogok, s éljenek békességben, szeretetben. A szívükben hadd legyen az év valamennyi napja karácsony!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése