Szemezgetés
Orbán Viktor évértékelő beszédéből
„...sem
egyéni ambíció, sem egyéni vagy csoportérdek nem kerülhet a haza érdeke és
szolgálata elé...
xxxx
Cselényi megjegyzése: Ez nagyon igaz,
legalábbis eszerint kellene mennie a dolognak..., de nehéz a gyakorlatban
érvényt szerezni neki.
xxxxxxxxx
... ha sürgősen nem teszünk valamit... a mi
Európánk menthetetlenül hátrább szorul a nagy világversenyfutásban.
Cselényi megjegyzése: Rendben, hogy a
világ hasonlít egy politikai, gazdasági és kulturális olimpiához, de mi van
akkor, ha Európa fáradt, s be sem akar abba nevezni, nemhogy futni, mert
megelégszik a nézői státussal, vállalva annak minden következményét?
xxxxxxxxxx
Ne féljünk
megvívni a magunk igazáért. Higgyék el, a világ ezt méltányolja és elismeri.
Cselényi megjegyzése: Gyáva népnek
nincs hazája!
xxxxxxxxxxx
...elengedtük
a neoliberális gazdaságpolitikát, elengedtük a megszorítások politikáját; elengedtük
a multikulturális társadalom téveszméjét, még mielőtt menekülttábort csinált
volna Magyarországból, és elengedtük a liberális társadalompolitikát, amely nem
ismeri el a közjót.... vállaltuk a sok méltatlan támadást és vádaskodást, és
elengedtük a politikai korrektség dogmáját is.
Cselényi megjegyzése: Helyes!
xxxxxxxx
A világ
fővárosaiban megértették, hogy a magyarok mindent másképp csinálnak. Ilyen
fajta ez, erre áll rá a kezük. Ma körülbelül itt tartunk. Úgy látják, bár
zavaros népség vagyunk, akik ráadásul ide járnak napszámra Brüsszelbe
feljelentgetni a saját kormányukat, de legalább a végén megoldják a saját problémáikat.
Igaz, a kettős mércét rosszul bírják, attól néha meg is vadulnak, de hát
mindenkinek van valami mániája. De legalább nem kérnek könnyítést vagy kivételt
az általános szabályok alól, nem ácsingóznak a németek pénzére, és végül hozzák
az elvárt gazdasági számokat.
Cselényi megjegyzése. Így nézünk ki a
világ több jelentős állama kormányának „visszapillantó tükrében”. Nem rossz ez
a kép!
xxxxxxxxxx
A következő
éveknek a mindennapi dolgozó, keményen dolgozó emberekről és családjaikról kell
szólniuk. Sokat tettünk már az érdekükben, de még többre van szükségük. Most
azokat az embereket kell segítenünk, akik nemcsak szeretik Magyarországot, de
dolgoznak és dolgozni akarnak érte. Az ő útjukból kell most eltakarítani az
akadályokat. Azokról beszélek, akik nap mint nap keményen dolgoznak, hogy
eltartsák a családjukat, kifizessék a számlákat és az adót, tisztességben
felneveljék a gyermekeiket. Azokról beszélek, akik nélkül az ország nem juthat
soha semmire. Olyan döntéseket fogunk hozni, amelyek megkönnyítik ezeknek az
embereknek az életét.
Cselényi megjegyzése: Úgy legyen...!
S hogy ne legyen okuk azt mondani: nekünk úgy se lesz jobb...
