Pacalpörkölt

A magyar konzervipar dicsérete

Talán már mondtam nektek, családom nőtagjai nyaralni mentek. Egy hét után megunván az agglegények hagyományos, de diétásnak nemigen nevezhető ennivalóit, a kolbászt, a szalonnát...., meleg kajára vágytam. 

Mivel a pizzákban kétszer is csalódtam, elhatároztam, a Pennyben pacalpörkölt konzerveket veszek. Volt ott babfőzelék, meg más is, de mivel azokat sose kóstoltam, tartottam tőlük. A pacallal szemben is voltak fenntartásaim, mivel évekkel ezelőtt fogyasztottam, s akkoriban furcsa mellékízt éreztem rajta, de nem mondom, hogy egyszer-kétszer nem lehetett megenni. Az is tény, az elfogyasztásuk után néhány órával a mellékhelyiség látogatása sürgősnek bizonyult.

Gyerekek, ezúttal kellemes meglepetésben volt részem! Hogy óvjam magam a túlzástól, csak azért nem foglalom imába a Szegedi Paprika ZRt. nevét. Az általuk készített pacalpörköltet fantasztikusan finomnak találtam. A színe gyönyörű pirosas volt, az illata és az íze lenyűgöző, a paprikától és a fűszerektől kellemesen csípős. A hús mennyiségével is meg vagyok elégedve. A konzerv külsején található felbontó „pillempátyú” sem mondta fel a szolgálatot, tehát konzervnyitóra se volt szükség. Igaz, főtt krumplit nem csináltam hozzá, de a felforrósítása után a szaft korpás kenyérrel történő kimártogatása is kielégítőnek bizonyult. A húsok legkisebb darabkáját is megettem. Konzerv régen esett ilyen jól!

Büszkeség töltött el. Amely országnak ilyen mezőgazdasága, élelmiszer- és konzervipara van, mint a magyar, mint a miénk, annak nincs félnivalója.  

                                  Cselényi György

Mindig az az erősebb, aki nem tombol...

 Idéztem néhány mondatot Bogár László közgazdász professzor Magyar Hírlapban megjelent cikkéből. A szöveg a következő volt:

„...Az ősi keleti bölcsesség aligha véletlenül int minket sok ezer éve arra, hogy ne legyen bennünk félelem, szorongás, aggodalom, és ne legyen bennünk harag, düh, indulat. És azért ne legyen bennünk, mert ezek a negatív szellemi energiák elhomályosítják az elménket, és nem tudjuk helyesen megítélni a minket körülvevő világot. Ha nem tudunk helyesen ítélni, akkor nem tudunk helyesen dönteni, ha pedig nem tudunk helyesen dönteni, akkor nem tudunk helyesen cselekedni sem...”

A teljes cikk.....

 - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/61856/Narrativak_haboruja…

******

Megjegyzésként, reagálásként annyit fűztem, mindehhez hozzá: „Ne legyen bennünk félelem, szorongás, aggodalom, és ne legyen bennünk harag, düh, indulat. Tudom, a keleti bölcsek azt állítják, az említetteket meg lehet valósítani. Nekem kétségeim vannak! Azért megpróbálom... Még azt akartam hozzátenni, de lemondtam róla, hogy szerintem akiben nincs harag, düh, indulat, az talán már nem is él.

*****

Erre Máté Edith Erdélyből számomra olyannyira tetszően írt, hogy azt ezúton is közzéteszem.  

"Csak akarni kell és sikerülni fog !

Máté Edith illusztrációja

Engem nem a keleti bölcsesség vezetett sikerre, hanem Jézus Krisztusunk intései-tanításai. A teljes igazság az, hogy mindig arra tanítottak: soha semmitől nem szabad félni, mivel amitől a legjobban fél az ember, az éri utol...  Ezek a dédnagyanyám szavai, akit életem legnagyobb professzorának tartok a mai napig.

Tudod, Gyuri olyankor, amikor haragosnak, dühösnek, indulatosnak kellene lennem - úgy normálisan ugyebár(! ) - akkor csak igazi sajnálatot érzek azok iránt, akik talán nem is méltók még a megvetésre se, vagy inkább csak közömbösséget.

Például itt van most napirenden a francia mártír, mint vitatéma.

Az áldozatot szívből sajnálom, de a gyilkosokra nem tudok haragudni, mivel szerencsétlen, elveszett teremtések.

Van egy ősi keleti mondás, miszerint: Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.

...a mosoly mögött azért még folyhatnak befelé az ember könnyei, tudod?

Kós Károly mondott erről egy nagyon bölcs dolgot nekünk, erdélyieknek. „Vigyázzunk! A könny drága, és ne lássa azt senki idegen, ami nekünk fáj!

Az embernek annyi elég, ha szívből hiszi, hogy semmi baja nem történhet, mert valaki vigyáz rá. De ezt nagyon erősen kell hinni, hajszálnyi kételkedés nélkül... 

Gondolj csak Péterre ! Amikor a vízen járt és elkezdett süllyedni, mivel egy pillanatra kétsége támadt....ugye, hogy Jézus kicsinyhitűnek nevezte, amint utána nyújtotta kezét, hogy kiemelje a habokból... Ez így működik.

Minden jót kívánok neked, s csak annyit mondok, hogy SOHASE FÉLJ !

Szerető, baráti üdvözlettel: Edith"

xxx

Hálásan köszönöm biztatást és reményt keltő válaszodat, Edith, és nem csak a magam nevében. 

Üdvözöl: Cselényi György

Élünk és felejtünk

A szomszédcsalád nyaralni ment. Rám hárult a kedvencükről, a pici kutyájukról való gondoskodás. Napokig szomorú volt szegény, hiába igyekeztem kedvében járni. Alig evett, már aggódtam érte. Néhány nap elteltével kezd visszatérni belé az élet.

Lehet, érzi, a gazdái nemsokára hazatérnek. De az is valószínű, ő is olyan, mint az ember. Bármi rossz, vagy jó történik életünkben, élünk tovább és felejtünk. Legalábbis úgy teszünk... 

Cselényi György

Megszállottak

A minap szülővárosom egyik parkjában baktattam, amikor megszólított egy mellém lépő, s a kerékpárját toló férfi.

– Elnézést – mondta --, Nyíbátorba szeretnék eljutni. Meg tudná mondani, merre menjek? Motorkerékpár-verseny lesz ott, s azt akarom megnézni – tette hozzá.  

Kissé csodálkozva pillanthattam rá, mert a férfi olyan 70 év körüli lehetett, arca erősen napbarnított, hosszú, széles és mély ráncokkal. Ugyanis a tartózkodási helyünk és a Nyírbátor közötti távolság körülbelül 30 kilométer lehetett. Az illető biciklije nem verseny-, nem túra-, hanem egy egyszerű és ócska átlagos kerékpár volt. A férfi öltözete nem sportosnak, hanem nagyon hétköznapinak tűnt.

Felvillant bennem, hogy a kánikulában nem valami napszúrás kapott emberrel állok-e a szemben? Amint néztem komoly, választ váró arcát, illetve megpillantottam a járgánya csomagtartólyára erősített fehér védő-, vagy bukósisakot, meggyőzve éreztem magam arról, hogy ez az ember tényleg elszánta magát a 30 kilométernyi táv végigtekerésre.

Közöltem vele, milyen utat kövessen. Ennek az utcának az elején lévő kereszteződésen menjen keresztül, s mindig tartsa az egyenes irányt. A Debreceni, más néven 4-es főutat is keresztezze. Utána ne se ijedjen meg, mert girbe-gurba mellékutcákhoz fog érni, ott is, amennyire lehet, tartsa az egyenes irányt, míg végül elér a Kállói útra. Ott forduljon jobbra, s azon az úton mintegy 30 kilométert megtéve, Nagykállón, Kállósemjénen és Máriapócson való áthaladás után ér Nyírbátorba.

Később gondolkoztam rajta, hogy 15 km/óra sebességgel számolva két óra alatt a szóban forgó városban lehet lenni. Az tényleg kibírható, csak hirtelen tűnt e vállalkozás a férfi életkorát és a műszaki lehetőségeit tekintve nehezen teljesíthetőnek. De a testedzésen és az önmaga kipróbálásán kívül talán szerepet játszhatott az is, hogy esetleg nincs autója, sajnálja a vonat-, vagy a buszköltséget, vagy nem rendelkezik ilyesmire fordítható kerettel, meg nem kedveli az időbeli kötöttséget... A motorversenyt pedig mindenképpen látni akarja.

Tiszteljük a jó értelemben megszállott embereket! Ilyennek tekinthetők a vallási zarándokok, a túrázók, a természetjárók, az edzőterembe járók, s mindazok, akik bizonyos cél elérése érdekében hajlandók az átlagos napi terhelésnél nagyobb erőfeszítésre.  

                            Cselényi György

  

Miért kevés a magyar feliratú póló?

Itt a nyár, a kánikula, a könnyű, szellős ruhák viselésének ideje. Furcsának tartom, hogy rengeteg pólón New York, Párizs, London.... felirat olvasható. Pedig zömében nem külföldi, hanem magyar emberek hordják őket. S nem csak fiatalok, mert a minap egy idős asszonyt láttam „Párizs” feliratú ingben villogni.

Elvétve se látok Magyarország, Hungary, Budapest, Nyíregyháza, Pécs, Debrecen, Miskolc, Eger... pólószöveget.

Pedig a nagyvilággal nemcsak az áruk minősége, hanem a népszerűsítés, a reklámok, az imázs- és presztízsépítés tekintetében is fel kellene venni a versenyt. Figyeljük meg az áruházakat, s főként a külföldi tulajdonban lévőket. A bevásárlókocsin, a -kosáron, meg minden adódó alkalmat és lehetőséget megragadnak reklámcélra.

A minap felvillanyozott egy fiatalember pólójának felirata, amelyen az Erdély feliraton kívül a Székely Himnusz szövegének egy részlete is fel volt tüntetve, ráadásul szép, nagy, míves betűkkel.

Örültem, amikor az utcán egy tizenéves fiú ingének hátat borító-takaró részén hatalmas piros-fehér-zöld, vagyis magyar zászlót mintázó színek díszelegtek. Ilyet még nem láttam. Ha nem tartottam volna attól, hogy hülyének néznek, tapsolok. 

Bravó, öcsi, te vagy az idegenséget majmolók ellensúlya. Kicsit csodabogárnak tűnsz, de legalább a magyar nemzet jelképével hívod fel magadra a figyelmet!

Én is azt mondom, ne szégyelljük hazánkat reklámozni se itthon, se a nagyvilágban. Ne legyen kisebbségérzetünk, hiszen a magyar valóban egy népnél se alábbvaló, sőt...

Nem szeretnék a textiltervezők, a pólógyártók, -készítők dolgába beleavatkozni, de a mellékelt fotón megpróbáltam néhány gondolatébresztő tippet adni.

Csak nehogy azt mondják, hogy a hazánkat népszerűsítő ruhákat a fiatalok nem vennék fel, mert abban nem néznének ki vagánynak, nem lennének menők... 

                              Cselényi György   

Köszönet és beismerés kellene

A FRANCIÁK ALIG 33 SZÁZALÉKA BÍZIK A KORMÁNY TERRORELLENES INTÉZKEDÉSEIBEN.

http://magyaridok.hu/kulfold/franciak-alig-33-szazaleka-bizik-kormany-terrorellenes-intezkedeseiben-845248/

Cselényi Gy. megjegyzése: Még ez is elég sok....

xxx

A TÁMADÓ ELŐZŐLEG KÉTSZER IS FELKERESTE A HELYSZÍNT.

http://magyaridok.hu/kulfold/tamado-elozoleg-ketszer-felkereste-helyszint-842887/

Cselényi Gy. megjegyzése: Mit lehet ezzel az információval kezdeni? Van, aki előzőleg 50-szer is járhat egy adott helyszínen, mégsem csinál semmi rosszat! A tettes bizonyosan nem közölte senkivel, hogy gyerekek, a tűzijáték idején jövök, s mit csinálok a kamionnal. Ha tudatja, akkor se biztos, hogy komolyan veszik.  

xxx

ORBÁN VIKTOR: MEGDÖBBENTŐ ÉS ELFOGADHATATLAN, AMI NIZZÁBAN TÖRTÉNT. Orbán Viktor a terrorcselekmény miatt táviratban fejezte ki részvétét Francois Hollande francia köztársasági elnöknek.

http://magyaridok.hu/belfold/orban-viktor-megdobbento-es-elfogadhatatlan-ami-nizzaban-tortent-838768/

Cselényi Gy. megjegyzése: Örülnék, ha válaszában Francois Hollande valami olyasmit írna, hogy köszönöm Viktor, s bocsáss meg, hogy Európa védelmében eddig nem tettük meg minden tekintetben az általad javasolt intézkedéseket. Minden esemény az igazadat támasztja alá, s a jövőben az általad képviselt és előadott, álláspontot képviselem mind az EU, mind a NATO megbeszélésein, fórumain.

xxx

NAGYSZABÁSÚ UKRÁN-AMERIKAI HADGYAKORLAT KEZDŐDÖTT A FEKETE-TENGEREN.

http://magyaridok.hu/kulfold/nagyszabasu-ukran-amerikai-hadgyakorlat-kezdodott-fekete-tengeren-845302/

Cselényi Gy. megjegyzése: Nem akarnak felhagyni a medve bajuszának húzgálásával, vagy legalábbis a mackó idegesítésével. Kérdés, helyesen teszik-e, meg jól s rendjén van-e ez így? 

Macskamentés Nyíregyházán

Ezt írja meg, szerkesztő úr...!

R. Valéria felvételei

Ezt írja meg, szerkesztő úr...! Újságírói pályafutásom során gyakran hallottam e kérést, sőt inkább felszólítást, amikor valaki olyasmit tapasztalt, amelyet el szeretett volna mesélni másoknak is.  

A minap a nejem kért efféle feladatra. Történt, hogy úton volt a felnőtteket továbbképző iskolába tanítani.  

Az utcán embertömeget látott, s a tekintetek egy magas épületre szegeződtek. Fentről egy cica nézett a világba, s olykor nyávogott kétségbe esetten. Felmásznia ugyan sikerült a hatalmas ház nehezen megközelíthető részére, de lejönni már nem.

A nézelődők kíváncsian, sőt aggódva várták, mi történik.  Az emberek őszintén drukkoltak a cicának és a megmentésére vállalkozóknak. A helyszínre érkezett különleges szolgálat gépkocsijából kiszálló férfiak a leesés ellen önmagukat kötelekkel biztosítván és a kezükre kesztyűt húzván közelítették meg a macskát. 

Lenn az egyik bámészkodó nemtetszésének adott hangot: lökjék le, és kész, miért cicóznak annyit azzal a kandúrral(?!) – mondta. Egyedül marad e felfogással, sőt a jelenlévők halk morgással és bosszús tekintettel fejezték ki megbotránkozásukat.  

Az izgalom fokozódott. Könnyfakasztó volt látni, mennyien szeretnék biztonságban tudni a bajba került cicát. Elismerően tekintettek a különleges szolgálat embereire, akik együttérzően férkőztek a macska közelébe. Egyikük kedvesen szólt a félelmében bénultan ülő cicához, megsimogatta, ölébe vette, cirógatta, majd átadta kollégájának, aki lehozta az épületről. A cirmos megadóan, sőt hálásan bújt megmentője karjához, mellkasához.

A nép megnyugodott, mert a történet szerencsésen végződött. A tanárnő, aki az esemény szemtanúja volt, elmesélte, hogy a látottak miatt azon a napon különös örömmel, jókedvvel, kitűnő közérzettel végezte munkáját. Boldogsággal töltötte el szívét, hogy az emberek tulajdonképpen milyen jók és segítőkészek.

Cselényi György 

Fotók: R. Valéria 

Álmaim csodái

„Kikapcsolok, mint a szárnyait próbálgató madár. De a hangok nem hagynak békén, csak jönnek sorban. Végre felocsúdtam. Ébredezek, mint aki a semmiből jött elő. Az ajkam hirtelen megszólal, s énekelek újra, mint régen, mint egy kis gyerek – önfeledten. Élvezem. A dal átjár, mint a forgószél, amely fújja a faleveleket. Virtus táncot jár a nyelvem és egyre szaporázom az ütemet. Szeretni csodadolog! Titkon mindenki erre vágyik. Mert az ember érző lélek, tápláléka a szeretet...

... nem maradhattam folyton az álom rabságában. Az emlékek átfolynak szívemen. Sanyargatnak. Minek is szomorkodni? Azzal nem segítek sem máson, sem magamon. Inkább viháncolok és élem az életem. Az akadályokat át kell hágni, és embernek maradni örökké. Hagyom, menjen minden a maga útján..."

Megjelent Kovács Éva: Álmaim csodái - című könyve

Szövegrészlet a kötetből...

Igen, a szeretet elfogadása is nagyon fontos!

Nős vagyok, s elég jól élek a családomban. Nem óhajtok elválni, s szerintem a feleségem se, meg nem óhajtok ilyen szempontból se szórakozni, se kalandorkodni, meg nem szeretnék senkinek csalódást okozni.

 Nem emlékszem, mikor, hogyan és miért, de valószínűleg valamikor talán véletlenül regisztrálhattam egy társkereső-közvetítő portálon. Vagy megszerezték az e-mail címemet?

Mindegy, nem ez az érdekes! Hónapok óta érkeznek hozzám a korosztályomhoz tartozó hölgyektől üzenetek. Mint említettem, nincsenek pár-, társ és barátkeresési terveim, de azért sosem mulasztom elolvasni a férfiakhoz intézett sorokat.  

A minap az egyik nő ezt írta: „Üdvözöllek benneteket! Nem vagyok előfizető. Nem látom, ki látogat meg, de megköszönöm annak, aki ezt teszi! Igénylem, hogy legyen intelligens, ápolt, jóindulatú, alkalmazkodó, boldogságra törekvő, szeretni tudó, szeretet elfogadó, s a földön két lábon járó!"  

Tetszett a nő által előrebocsátott kívánalomsor. A szeretet elfogadását és a földön két lábbal való járást különösen érdekesnek és fontosnak tartom. Ha módom lenne rá, ezt a hölgyet szívesen ajánlanám a társra, barátra vágyó és váró független férfiak figyelmébe.

                  Cselényi György   

Asszonyi szolidaritás

A kisvárosban is egyre több családnál működik korszerű, önleolvasztó hűtőgép, amelyekben az összegyűlő, megvastagodott jég leolvasztásához nem kell a hűtőgép ajtaját órákra kitárni.

Igen ám, de van olyan típus, amelynél időnként az önleolvasztó rendszer felmondja a szolgálatot. Ilyenkor elhangzik, a szent isten...., és pánikba esnek nemcsak a konyhafőnökök, az asszonyok, hanem az egész család. Most mi lesz? Tönkremegy a hűtőben lévő rengeteg, hús, pörkölt és bobájka...

Van a kisvárosban egy szerelő, de közismerten olyan pökhendi, flegmamodorú, hogy két szem nyugtató lenyelése után is csak akkor hívják segítségül, ha már tényleg nagy a baj. A pökhendikém ilyenkor néhány napos késéssel, de akkor is nagy kegyet színlelvén megy a helyszínre, panaszkodik, bohóckodik egy sort, ki- és visszaszereli az olyan alkatrészeket is, amelyekhez egy ujjal se kellett volna hozzányúlni – mutatván, hogy milyen sokat dolgozik. Továbbá, ha csupán pár száz métert kellett megtennie, akkor is felszámolja a kiszállást, beszállást, átszállást, leszállást, fölszállást, no meg a rengeteg munkáját, s megvágja a megrendelő asszonyt minimum 10 ezer forinttal.

A minap egy nő a mindettől való rettegése közepette hívta a szerelő lakását, vagy műhelyét. Ezúttal nagy szerencséje volt, mert a mester felesége vette fel a telefont. Ez utóbbi hölgyön – hallván a vonal túlsó végéről érkező kétségbeesett hangot – úrrá lett az asszonyi szolidaritás. Azt mondta a segítséget kérő hölgynek, hogy hívja vissza negyed óra múlva, mert akkor már a férje nem lesz otthon. Ha megtudja, hogy telefonon tanácsot ad bárkinek, agyonüti őt.

Úgy is volt! A betegeskedő hűtő gazdája telefonált a javasolt időpontban. A szerelő neje elmondta, hogy általában az szokott történni, hogy a hűtőgép itt és itt lévő külső nyílásába szennyeződés kerül, ami miatt az önleolvasztás felmondja a szolgálatot. Egy dróttal a nyílást szabaddá kell tenni, s ez által a hiba rögtön elhárul.

A segítséget kérő nő hálásan megköszönte a tanácsot, s a beavatkozása sikerrel járt. Így nem volt szükség a tárgyhavi kosztpénz összegére is kiható megszorító intézkedésre.

A két kapcsolatba lépett nő a teljes siker jegyében - a köztük lévő bármilyen távolság ellenére is - talán cinkosan összekacsintott.

                       Cselényi György

      

Gyula hátha nem bukik el

Összefutottam régi, jó ismerősömmel, Gyulával. Több mint 20 évig egy debreceni vállalatnál hegesztőként dolgozott. A cégtől valami miatt kikerült. Évek óta a nyírségi tanyavilágban őstermelőként, nagyrészt a szülei, rokonai kertjeit műveli, azokon gazdálkodik. Nagyrészt gyümölcsöt termel.

Nagyon el van keseredve. A fagykár miatti bevételkiesését egymillió forintra saccolja. Bizonytalannak, sőt kilátástannak érzi jövőjét, az ereje fogytán. Gondjait, egy mondatban foglalta össze: nem tudja, mi lesz! Viszont boldoggá teszi, hogy egészségesnek érzi magát, gyógyszert nem kell szednie, nem parancsol neki senki, önmaga ura. Továbbá megnyugtatja, hogy a zsíros kenyeret szívesen fogyasztja a nap bármely szakában.

Gyula jóravaló ember. Ötven valahány éves, becsületes, szorgalmas, munkabíró. Azt sem mondhatom, hogy nem boldogul, mert szép családja, jó lakása, autója, garázsa, kismotorja, mezőgazdasági eszközei, gépei, felszerelései vannak.

Keserűen mondta, hogy sok mindenből elege van. Ahhoz, hogy valamilyen szinten megéljen, a város piacán kis tételben kénytelen eladni áruit. Ha az eladóhelyre hajnali fél ötkor megy is ki, hogy jó helyen kapjon asztalt, a később jövőkkel szinte állandóan veszekednie, nemegyszer majdnem verekednie kell, mert el akarják zavarni az általa kibérelt és elfoglalt területről. Bosszantják azok az emberek, akik a piacon órákig sétálnak fel s alá, s a különböző asztaloknál addig kóstolgatják a gyümölcsöket, ameddig el nem telnek velük, jól nem laknak, majd anélkül távoznak, hogy bármelyik árustól vásárolnának akár fél kiló valamit.

Gondolkoztam rajta, vajon mi okozhatja Gyula számára a legnagyobb gondot, netán idővel min bukhat el.

Szerintem azon, mint a magyar agrártermelők általában, hogy maguk akarnak csinálni mindent, nem szándékoznak, vagy nem tudnak összefogni senkivel. Gyula tökéletesen tisztában van a kert, a fák, a szőlő művelésének tennivalóival. Az ő energiáját csaknem teljesen lekötik az effektív mezőgazdasági munkálatok. Szüksége lenne olyan emberre, aki főként a piaci értékesítés gondját, munkáját leveszi válláról, nem piaci időben pedig segít ezt-azt elvégezni. De nincs, vagy nem talált ilyen személyre.

Gyulának van két humán szakon főiskolát végzett lánya, s adminisztratív területről nyugdíjba ment felesége. Tőlük a gyenge fizikumuk, meg a hozzáállásuk, életszemléletük miatt se számíthat sok segítségre. Gyulának van néhány barátja, de azok iparos emberek, s nem tudnak, de nem is lennének hajlandók beállni Gyula gazdaságának szolgálatába. Ők csak esténként a garázssornál történő összejövetelre, meg a beszélgetés közbeni iszogatásra kaphatók. Gyula újsághirdetés útján meg sem próbált munkatársat keríteni, mert lehet, minimálbér se tudna számára fizetni, meg egyébként se bízik senkiben.

Így marad a gazdaságában az egyszemélyes kínlódás, gyötrődés, idegi és testi felőrlődés esélye, s annak felismerése: egyedül nem megy. Előbb-utóbb döntenie kell: vagy profi, munkatársakat foglalkoztató vállalkozóként folytatja tevékenységét, vagy megbukik, minden tekintetben tönkremegy.

Kíváncsi vagyok, melyik utat választja.

           Cselényi György  

Tesztelnek bennünket!

Hallottam egy rádióhíradásban, hogy 2019-ig tesztelik a magyar lakosságot. Valakik fel szeretnék mérni, mire vagyunk képesek, mire vagyunk alkalmasak, miben és mennyiben számíthatnak ránk? Milyen területen és milyen teljesítményt tudunk nyújtani?

Cél annak megállapítása is, hogy a gyerekek és a felnőttek képzését milyen irányba kellene fejleszteni, hogy a világban helyt tudjanak állni. Szerintem bármely munkahelyen a számítástechnikai eszközök felhasználói szintű ismerete és az egyhangú, monoton munka kitartó tűrése, végzése elsőrangú követelménnyé vált. 

A felmérés maga érdekes, de a módszere nem ismeretes előttem. Hirtelen arra gondoltam, hogy például Kína vállalta a Budapest és Belgrád közötti vasútvonal felújítását, korszerűsítését, hogy Magyarország megfeleljen a kínai áruk európai elosztó és logisztikai központ funkciójára. Gondolom, telepítenének ide gyártókapacitásokat is, hogy ne kelljen mindent Ázsiából fuvarozni, de ahhoz tudni kellene, hogy a magyar lakosság milyen feladat elvégzésére vállalkozik és mire képes. Ilyen vonatkozásban talán más országok érdeklődésének is homlokterében vagyunk.

Szerintem a mikrovállalkozások terén hazánkban nagyok a lehetőségek, hiszen rengeteg az otthon elvagyunk, mint a befőtt – típusú, mentalitású ember. Cél lehet bevonni őket a termelésbe, a munkaerőpiacra, de úgy, hogy ennek érdekében ne kelljen több százmillió forintért gyártócsarnokot építeni, hitelt felvenni, eladósodni, hanem sokan otthon a saját lakásukban, garázsukban, nyári konyhájukban, stb. végeznének valamilyen, például összeszerelő munkát, bizonyos részfeladatokat. A munkaidejüket, -erejüket maguk oszthatnák be, de nyilván bizonyos határidőket be kellene tartaniuk, s központilag megszervezni a tevékenységük segítését, integrálását.

Összességében hatalmas kapacitás

Itt kerülhet előtérbe, hogy ki, mire képes, mire alkalmas és mire hajlandó. Szingapúrban, Tajvanon állítólag burjánzik és virágzik az egy-két-háromszemélyes mikrovállalkozások világa. A dolgozó otthon a saját helyiségét, a saját villanyát, a saját fürdőszobáját, stb. használja. Nem kell támogatni a munkába járását. A munkaanyagot és eszközöket a helyébe viszik, illetve a készterméket elszállítják tőle. S ezért megkapja a fizetséget.

Pedig gondoljunk bele, ha az efféle munkákba a rengeteg, közmunkást, önmagát elég jól bíró nyugdíjast, kismamát, vagy jelenleg munkanélkülit, csökkent munkaképességűt be lehetne vonni, az összességében hatalmas áru- és termékmennyiség előállítását eredményezné. A bedolgozásnak a cipő- és a ruhaiparban vannak Magyarországon hagyományai, de szerintem a piacvesztés és üzemmegszűnések miatt az utóbbi években nagymértékben visszaszorult.    

De felvetődhet, hogy amíg Ázsiában egy dolgozó mondjuk, egy óra alatt száz elektromos kütyün elvégzi a tőle elvárt munkát, addig azt egy átlagos magyar ember csak harmincon hajtja végre. Erre a kínai lehet, azt mondja, ilyen teljesítményre nemhogy minimálbért, hanem semmit se hajlandó fizetni.

Vajon mire jutnak a felmérők?

Probléma lehet az, hogy az „Otthon végezhető...” szavakkal kezdődő hirdetésekre a tengernyi negatív és keserű tapasztalata miatt immár alig jelentkezik valaki.    

Úgy vélem, kellő kiválasztással, megfelelő szervezéssel, ellenőrzéssel és elfogadható bérezéssel hazánkban óriási, jelenleg kihasználatlan termelési kapacitás lenne feltárható és hasznosítható. Ez érvényes az emberek, a lakosság birtokában lévő jelenleg nem, vagy alig használt épületekre, ingatlanokra is.

Most erre lehet azt mondani, hogy kiszolgáltatott, netán rabszolgamunkára ne vállalkozzunk. Ha egyelőre nincs más, a semminél egyelőre az is jobb. Továbbá bízzunk benne, hogy előbb utóbb felnő és megerősödik hazai tulajdonú és általunk menedzselhető ipar is, amely képes nemzetközi viszonylatban is számottevő produkcióra.    

Kíváncsian várom, milyen eredményre, megállapításra, következtetésre jutnak a magyar lakosság képesség- és kompetenciavizsgálói, -felmérői.

                                    Cselényi György