Rengeteg jól működő kis- és mikro vállalkozás kellene
Érdekes beszélgetést hallottam a közszolgálati rádióban. Egy közgazdász
professzor és egy, a kis- és középvállalkozások segítésére hivatott szakember cserélt
eszmét.
A professzor elmondta, hogy biztatóan alakulnak hazánk gazdasági
mutatói, de nagy gond, hogy jelentősen ki vagyunk szolgáltatva a járműiparnak, illetve
a külföldi multinacionális cégeknek. Ha netán a világban csökkenne az autók
iránti kereslet, komoly gondjaink támadhatnak. A szakértők Kína gazdasága
növekedési ütemének lassulására számítanak, ami sok mindenre hatással lehet. Ha
mérséklődne a járműipari konjunktúra, akkor az ahhoz kötődő, abból élő
bedolgozók, beszállítók is nagy bajba kerülhetnének.
Rengeteg jól működő kis- közép- és mikro vállalkozásra van
szükség. Az eredményesebb helytállásukat segítő személy közölte, hogy a hazai
és uniós forrásokhoz főként azok jutnak hozzá, akik már produkáltak valamit,
van bizonyos múltjuk, tapasztalatuk. A nulláról megindulni és tartósan a piacon
maradni bizony nem könnyű. Kisboltok sora zárt be. Üzletajtók, -kirakatok
sokaságában virít a felirat: kiadó, eladó, bérbeadó... Haldoklik a kocsmák nagy
része is...
A professzor elmondta, hogy Lengyelország gazdaságilag azért
sikeresebb tőlünk, mert ott erős a kis- és középvállalkozói szektor, s például
megfigyelhető, hogy az üzletekben egyre több a lengyel ipartermék, s főként a
közszükségleti cikkek tekintetében. A lengyel ipar és mezőgazdaság igencsak
nyomul.
A professzor bizonygatta, hogy hazánk számos kis- és mikro vállalkozása
esetében nem kellene például a verseny- és az exportképességet túlságosan hajszolni, hangoztatni,
mert az tulajdonképpen nem az ő főfeladatuk. Nekik a szolgáltató szektorban, a
környezetükben lévők emberek életminőségének javításában van nagy szerepük. Az
illető példaként hozta fel, hogy bosszantó, ha valakinek 5 faluval odébb kell
utaznia a cipőjének, órájának, esernyőjének, kerékpárjának.... megjavításáért, mert
nem mindenki tud azonnal újat venni.
Tényleg, ha elromlana a hűtőszekrényem, a porszívóm,
vagy mosógépem, nem tudom, hová tudnám vinni megjavíttatni, vagy
kit hívhatnék házhoz annak érdekében. A lakásomtól nem messzire korábban
volt egy szerelő, de már nem látom, lehet, ő is bedobta a törülközőt. Lehet, a „jóndulatú”
emberek feljelentették, s a hatóság lehúzatta vele a rolót. Ha ez történt, kár
érte, sajnálom!
Megbütykölik önmaguk
Sok minden hat a mikro vállalkozások léte ellen. Például az,
hogy ahhoz kevesen veszik igénybe szolgáltatásaikat, hogy abból a mikro
vállalkozó stabilan és megfelelő színvonalon megélhessen, mi több, a
tevékenységéről nyugtát, vagy számlát adjon, netán adót fizessen. Hogy mást ne
mondjak, kevesen hívnak hivatásos vízvezeték-szerelőt a csöpögő csapok
megjavításához. A legtöbben – régi csapok esetében – szereznek egy 17-es
villáskulcsot, vesznek tömítést, s megjavítják önmaguk, vagy megkérik rá az
ügyes kezű szomszédot, vagy az ezermester kollégát, havert. Ugyanez a helyzet a
festéssel, tapétázással és sok egyébbel is. S ha netán valami nem sikerül
tökéletesen, akkor azt mondják, egye fene, több is veszett Mohácsnál, de
legalább olcsón megúszták a dolgot.
Vagy említhetem az órás mesterséget is, amely valamikor menő
szakma volt. A mostani órák nagy részébe csak elemet kell cserélni. Ha a benne
lévő nyomtatott áramkör, vagy mikrocsip tönkremegy, akkor el lehet dobni, mert
javítani nem lehet, vagy nem érdemes, mert a reparálás áráért talán új órát
vásárolhatunk.
Gondban van az autószerelők nagy része is, mert az új, modern,
korszerű autók karbantartása, javítása nagyrészt szakszervizekhez kötődik. A
gyárak, szalonok nemigen kötnek akárkivel szerződést. Ezeken a járműveken, ha nem
nagyon régiek, vagy nem karamboloztak velük, akkor csak olajat, akkumulátort, gumit
kell cserélni, s ha töltenek beléjük benzint, vigyáznak rájuk, mennek, mint az
órák több százezer kilométeren át.
Azontúl a barkácsáruházakban rengeteg féle, fajta szerszámot,
célgépet lehet kapni, amelyek sokakat arra sarkallnak, ösztönöznek, hogy önmaguk,
vagy kevés külső segítséggel végezzék el a házukban, környezetükben adódó
munkákat, s ne kelljen hívni hivatásos iparost nagypénzért.
Szóval az ipar és szolgáltatás területén a mikro és
kisvállalkozások sorsa nagyon nehéz, s rizikós.
Nem kell földbe döngölni
Jó irányba mutat, hogy a kormány az adóhivatal működésében
szemlélet- és gyakorlatváltozást akar elérni. Cél, hogy apróbb hibák,
hiányosságok esetén ne tapossák ki a kisvállalkozó belét, hanem segítsék, hogy
ne legyenek ilyen gondjai. Mindnyájan tudjuk, hogy az adóhatóság emberei sokáig
alapból úgy álltak e dologhoz, hogy minden vállalkozó aljas, disznó, csaló,
következésképpen a földbe kell döngölni, hogy még az ükunokájának se legyen
mersze vállalkozást alapítani.
A kis-, a közép- és a mikro vállalkozásoknak talán a
mezőgazdaság és az élelmiszer-ipari feldolgozás, valamint a turizmus-vendéglátás
terén van jobb megélhetési és fejlődési lehetőségük.
A társalgás során az is elhangzott, hogy a felmérések szerint
a magyar emberek gondolkodása nemzetközi összehasonlításban is igen kreatív, rengeteg az ötletük, de azok közül kevés
jut el a megvalósításig. Ennek okait jó lenne feltárni.
A két szakember beszélgetéséből azt a végkövetkeztetést vontam
le, hogy a helyzet nem rossz, sőt sok tekintetben javult, vannak lehetőségeink,
de még messze vagyunk attól, hogy a fotelban hátra dőlve elégedetten mondhassuk
rózsásnak az állapotot.
Cselényi György