Kilátástalan az egész ügy...

MÉG NEM NEVESÍTETTÉK AZ ALSTOM-ÜGY FELELŐSEIT

„Eddig nem volt segítőkész a magyar hatóságokkal az Alstom-botrány kapcsán a brit SFO. Nem mondanak neveket, így az ügyészség sem tudott idáig meggyanúsítani konkrét személyeket...”

http://magyaridok.hu/belfold/meg-nem-nevesitettek-az-alstom-ugy-feleloseit-628444/

Cselényi György kommentárja

Szerintem nem is fognak nevesíteni senkit, meg semmit. Mi másra számítottunk? Arra, hogy az angoloktól kapott iratokat, dokumentumokat csak le kell fordítani, majd továbbítani a rendőrségre, az ügyészségre, meg a bíróságra? Melyik az a szervezet, amelyik önszántából keresi a maga számára a kockázatot, meg a bajt? Maga lenne a csoda, ha egy ilyen ügyet mindenki számára megnyugtató módon fel lehetne tárni, tisztázni, továbbá az esetleges felelősöket fülön csípni, felelősségre vonni. Úgy vélem, az ilyen ügyekben reménytelen és kilátástalan az eljáró hatóságok helyzete.

A metró elkészült, működik, gondolom, több mázsa papírból álló műszaki, meg pénzügyi szakértői véleményekkel minden alá van támasztva, bizottsági, meg lakossági szavazások voltak. Gondolom, abba se nagyon lehet belekötni, hogy ki, kinek, mikor, miért, milyen formában és mennyiért adott tanácsokat, stb. A pénzek útjának felderítését is számos dolog akadályozhatja.

Ha a metrókocsigyártó konkurensek igazolást adnak arról, hogy ők mennyivel olcsóbban megcsinálták volna, ezzel se lehet mit kezdeni, mert a történtek védhetők azzal, hogy a pestieknek ez tetszett.... S az életben számtalanszor előfordul, hogy a drágább cipőt, ruhát, stb. vesszük meg, mert nálunk az a nyerő, s kész...  

Lehet, szörnyű, amit mondok, de ebben a fázisban az Alstom-üggyel nem érdemes foglalkozni, mert csak az idő, az energia és a pénz pazarlódik rá, nagyjából teljesen fölöslegesen. 

A dolog egy valamire látszik jónak, politikai cirkuszt csinálni, de óvatosan kell bánni azzal is, mert a kavargó trutyinak olyan a természete, hogy olyan helyre is fröccsenhet, ahová senki se szeretné. Ha valakik csaltak, hadd örüljenek ügyességüknek, de hátha beigazolódik a mondás, hogy egyetlen huncut módon megszerzett garas ezerszer annyit visz el...   

Hosszú távon az Alstom se biztos, hogy jól járt a magyar főváros önkormányatának akkori balliberális erőivel való együttműködéssel, mert árnyék vetült márkanevére.   

Kapcsolódó cikk: 

Érezzünk együtt velük: szegény Alstom-ügyvizsgálókkal

Érezzünk együtt velük: szegény Alstom-ügyvizsgálókkal

...mielőbb hozzák nyilvánosságra azok nevét, akik a 4-es metró Alstom-szerződéseinek megkötésekor döntéseket hoztak, és akiknek a határozata hozzájárult, hogy ez a szerződés létrejöhessen.

http://magyaridok.hu/belfold/alstom-ugy-hova-tunt-tovabbi-17-millio-euro-kenopenz-625114/

Cselényi György kommentárja

Szóval hozzák nyilvánosságra a neveket. Szerintem sokan lesznek....

Úgy vélem, az olyan, mint amikor régen az iskolában azzal fenyegettek bennünket, hogy az egész osztály mindjárt mehet az igazgatóhoz raportra, s még az is lehet, hogy ki rúgnak bennünket.  

Nem féltünk a fenyegetéstől, mert mivel sokan voltunk, tudtuk, nem érhet bennünket komolyabb baj. Ennyi emberrel az igazgató se tud mit kezdeni. Inkább a tanárt fogják jobb belátásra kérni, vagy kényszeríteni, a balhé pedig, ha egyáltalán volt, elcsitul, mint a nyári szélvihar.  

Szerintem a Fidesz is káromkodik magában, mert neki is olyan szüksége volt erre az ügyre, mint nekünk egy púp a hátunkra. A britek jól kitoltak a magyar hatóságokkal.

Nagy az ügy, de aligha lehet vele mit kezdeni. Olyan dolog ez, mintha néhány embernek lapátot, meg csákányt adnának kezébe, meg talicskát bocsátanának rendelkezésükre, s azt mondanák neki: uccu fiúk, tessék a tokaji hegyet odébb hordani 200 méterrel északra. Erre a munkára kiszemelt melósok és vezetők kételyeik közepette vakarnák a fejüket, hogy igen, de hogyan lássunk hozzá, mit, hogyan csináljunk, mit érünk el vele, stb.

A dolgoknak, főként a nagy pénzekkel járó üzleteknek van egy törvényszerűnek tekinthető menetük, amelyek lehet, tetszenek, lehet, nem tetszenek, de ez van... S aki döntési helyzetbe kerül, bizonyos hatások alól nem vonhatja ki magát.

Könnyű nekünk pitiáner embereknek ítélkeznünk, amikor bizonyos helyzetekben nem voltunk, s nem is leszünk kipróbálva. Könnyű nekünk a meccs nézőteréről bírálni a játékosokat, hogy én a labdát beadtam volna, én kapura lőttem, vagy lepasszoltam volna. Persze, tudjuk, a politika és a hatóságok se mondhatják, hogy az egész Alstrom-ügyet hagyjuk a fenébe, de nagy az esély rá, hogy nem jutnak benne semmire, bár meg lehet próbálni, viszont a kudarc nagyon valószínű. Csinálják, mert csinálniuk kell a felderítési felhajtást! Erre sarkallja őket a hazai és a külföldi nyomás. Kínos...!

 Az Alstrom-ügyben kavarogni fog a trutyi, s lehet, végül a közvéleményben csupán az fog lecsapódni, hogy az egész világ politikai-gazdasági elitje egy disznó. Csak az egyik kan, a másik koca, a harmadik meg malacka, de majdnem mind egykutya. Azokat sajnálom leginkább, akiknek nyakába lőcsölik, hogy járjanak ennek az ügynek a végére, tárják s derítsék fel. Az a sanda gyanúm, hogy nem mennek sokra. Egy ilyen sokszálas, sokszereplős, messzi külföldre is elágazó ügyben nehéz tisztán látni, pláne ha sok minden kellőképpen le van papírozva, s szakértői véleményekkel, bizottsági döntésekkel, lakossági közszemlékkel alátámasztva. S amikor látszólag minden törvényes, demokratikus, tiszta, szakmai, magától értetődő, a legkényesebb kérdések pedig titkosítottak, vagy csak azok tudnak róluk, akiknek húsba vágó érdekük a sírig tartó hallgatás, nehéz zöld ágra vergődni. Ilyen körülmények között ne irigyeljük a képzeletbeli hegy elhordására kiszemelt, kijelölt embereket, akiktől ráadásul gyors és látványos eredményeket várnak. Érezzünk együtt szegényekkel, még akkor is, ha jól megfizetik őket!

A világ ügyei pedig csakúgy, mint a 4-es metró kocsija mennek, siklanak, gördülnek tovább...

                       Cselényi György  

Kapcsolódó cikk: Még nem nevesítették...

Vajon számot adnak-e pénzügyi emlékezetükről a nagy emberek?

HATVANMILLIÓ FORINTOS SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK

MEDGYESSYNÉ HATALMAS MEGLEPETÉST KAPOTT FÉRJÉTŐL

http://magyaridok.hu/belfold/hatvanmillio-forintos-szuletesnapi-ajandek-617464/

Cselényi Gy. megjegyzése: A Mézga család Paulája gyakran emlegette, hogy az anyukája pedig megmondta, hogy Hufnágel(?), vagy Pufnágel(?), szóval valamilyen Pistit válassza.... De nem mindenki döntött rosszul, hiszen Cs. Katalin nem járt rosszul, hogy Medgyessy Petit választotta férjéül.

xxx

A Fidesz budapesti elnöke felszólította a baloldal fővárosi képviselőit, számoljanak el azzal, hogy a vezetésük alatt miként tűntek el ezek a pénzek, továbbá adják vissza azokat a fővárosiaknak.

http://magyaridok.hu/belfold/kocsis-mate-baloldal-szamoljon-el-az-alstom-penzekkel-619435/

Cselényi Gy. megjegyzése: Borítékolni merném, hogy látszólag senki se fogja tudni, miről van szó, miről beszélnek nekik. A pénzek útjáról, érkezéséről, meg a hollétéről meg tényleg nem fog tudni senki, mert ki emlékszik már arra, hogy évekkel ezelőtt honnan, miért és mennyit kapott. A családi kassza kulcsát egyébként is általában az asszonyok kezelik, s ki tudja, ki figyelte, melyik ABC-ben mire és mennyit költöttek. A blokkokat meg elhajigálták, az ember meg ne lássa őket!

xxx

Kocsis Máté, a Fidesz budapesti elnöke megjegyezte: „...rengeteg elmaradása van a Fővárosi Önkormányzatnak, ez okozza például a Budapesti Fesztiválzenekar költségvetésének csökkentését is. „Ha a baloldaliak visszaadnák ezt a pénzt, akkor meglenne annak is a fedezete” – fogalmazott.

http://magyaridok.hu/belfold/kocsis-mate-baloldal-szamoljon-el-az-alstom-penzekkel-619435/

Cselényi Gy. megjegyzése: Megelőlegezem a reagálást: Jaj, ne vicceljen Kocsis úr, nem kell nekünk fesztiválzenekar. Elég, ha meghívja Lagzi Lajcsit egy trombitálásra, hátha olcsóbban megússzuk!

http://magyarhirlap.hu/cikk/53705/A_klimaegyezmeny_fonakja#sthash.0qsmZXLM.dpuf

xxx

OROSZORSZÁG ÉPÍTHETI ÚJJÁ A HÁBORÚ UTÁN SZÍRIÁT.

http://magyaridok.hu/kulfold/oroszorszag-epitheti-ujja-haboru-utan-sziriat-616636/

Lesz min és mit barkácsolniuk a szakiknak.

xxxx

A KORMÁNY MINDENRE KITERJEDŐ, TELJES VIZSGÁLATOT SÜRGET A KORRUPCIÓS ÜGYBEN

KÓSA LAJOS: A MARADÉK PÉNZT DEMSZKY, BAJNAI ÉS A BKV FELELŐS VEZETŐINEK KÖRÉBEN KELL KERESNI

http://magyaridok.hu/belfold/kormany-mindenre-kiterjedo-teljes-vizsgalatot-surget-korrupcios-ugyben-616996/

A jogászok, ügyvédek, pénzügyi tanácsadók; a bankjegyek- és a paragrafusok tekergetésének zsonglőrei megint degeszre tömhetik pénztárcájukat.  

xxx

Lóránt Károly:A klímaegyezmény fonákja

Az egyezmény inkább tekinthető egy politikai mozgalom győzelmének, mint tudományosan bizonyított tények eredményének...

- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/53705/A_klimaegyezmeny_fonakja#sthash.0qsmZXLM.dpuf

Cselényi Gy. megjegyzése: Ha a cikkben szereplő dolgok megfelelnek a valóságnak, akkor Áder János és a többi államfő nagyrészt árnyékot bokszol?

Ami technikailag megoldható, azt úgyis megcsinálják....

Amilyen értelmetlen volt az ipari forradalom idején a kötőgépektől félteni a mesterembereket, ugyanolyan céltévesztés a hadakozás az Uber és társai ellen – nyilatkozta az Index-Eurológusnak Kaja Kallas észt EP-képviselő Brüsszelben. Kallas az interjúban kifejti, hogy nem az új technológiákat kell tiltani, hanem a gazdaságnak és a szabályozásnak kell alkalmazkodnia a fejlődéshez, mert a változást csak késleltetni lehet, addig azonban Európa megint lemarad a versenyben.

http://index.hu/belfold/2016/04/26/elkezdodott_a_nagy_taxisblokad/

Cselényi György kommentárja

Mostanában elég ritkán történik meg velem, de jelen esetben teljesen egyetértek az idézett EP-képviselővel. Amit technikailag meg lehet csinálni, azt, ha a fene, fenét eszik is;  akkor is megcsinálják, hozzanak akármilyen törvényt, jogszabályt, rendeletet, tiltást!

S valljuk be, a hivatásos taxisok fuvartarifáit az átlagember elviselhetetlenül és elfogadhatatlanul magasnak tartja. Tegyük ehhez hozzá, hogy a taxisok nagy részének viselkedése meglehetősen szemtelen. Tehát nem számíthatnak az emberek nagy tömegének szimpátiájára, támogatására. A balhézás helyett bármilyen fájdalmas is, alkalmazkodjanak az új, megváltozott körülményekhez, s például vigyék sokkal lejjebb fuvardíjaikat.

Az Uber taxizás szerintem olyan dolog, mint a különböző országok nagy- és kulcsembereinek lehallgatása. Még egyszer mondom, hiába a tiltás és fogadkozás, ami technikailag kivitelezhető, megoldható, az ellen be lehet vezetni, vissza lehet hozni a tettes máglyán történő elégetését is, akkor csinálni fogják. Nincs mit tenni, mint alkalmazkodni az adott, illetve megváltozott helyzethez! De nem az Uber taxisok megverésével, terrorizálásával, amelyre a hírek szerint már volt példa. 

Tudom, könnyebb mindezt mondani, mint megélni, elviselni egy furcsa konkurenshad fellépését. De bizonyos versenytársak felbukkanása az élet egyetlen területén, s egyetlen foglalkozás, vagy hivatás esetén se zárható ki. 

                             Cselényi György

Munkások, vezetők! Térdre, imára!

Ugrás egy másik oldalra...

Tekintse meg az anyagot egy "kvázi" újságoldalszerű megjelenítésben

Munkások, vezetők! Térdre-imára!

Sokan mondják, azért nem járnak templomba, nem foglalkoznak, vallással, meg hitéleti kérdésekkel, mert úgy érzik, általa a napi problémáik megoldásához nem kapnak kellő segítséget. Hátha ebben a jövőben változás lesz.

Érdeklődéssel olvastam például, hogy nemrégen egy üzletember-találkozóra, menedzserfórumra meghívtak egy papot is. Ő nem egyszerű résztvevő, hallgató volt, hanem előadást is tartott, de ezúttal nem a Bibliában, meg a Szentírásban „direktben” található dolgokról beszélt.  

Illusztráció

A pap előadónak történő meghívása megerősítette bennem azt a hitet, hogy sok vállalat, gazdasági társaság elért arra a pontra, amikor már lényegében tanácstalan a további teendőit illetően. Amikor már úgy érzik, elfogyott az ötlet, s a boldogulásukhoz, továbblépésükhöz, fejlődésükhöz, helytállásukhoz nem elegendők a különböző munkaszervezési könyvekből kiollózható ismeretek. Olyasmire is szükségük van, amellyel eddig nem nagyon foglalkoztak.

Van, amikor fogalmunk sincs, hogyan tovább...

Az jutott eszembe, hogy ha ma már létezik börtönlelkész, kórházlelkész, hadsereglelkész és ki tudja, még milyen lelkész, akkor miért ne lehetne céglelkész is? Bizony a jelenlegi gazdasági helyzetben való kellő teljesítmény eléréséhez a hitre, az önmagunkban és másokban történő bizakodásra, továbbá az események számunkra történő kedvező alakulásában való reménykedésre is szükség lehet. Persze, ez nemigen elegendő a sikerhez, de nem árt ha rendelkezünk vele. 

Szerintem nem véletlen, amikor a mezőgazdászok Isten áldását kérik földjükre, gyümölcsösükre, veteményükre, ez évi munkájukra, igyekezetükre. Nincs kizárva, hogy ez elterjed az időjárásnak kevésbé kitett ipari és a szolgáltatási területekre is.  A sikerhez talán egyre nélkülözhetetlenebb bizonyos fanatizmus is, amely például a távol-keleti népek egy részére jellemző.

Számomra az említett tudósításban az volt a legérdekesebb, amikor a lelkész az önbecsülés fontosságáról beszélt. Jó példaként hangzott el, hogy amikor annak idején leégett Thomas Edison amerikai elektrotechnikus, világhírű feltaláló laboratóriuma, és mindenki sajnálkozott, ő azt mondta, ennyire jól még sosem álltunk, hiszen minden tévedésünk oda lett. Egy hónap múlva kész volt az első fonográf.

Egyre inkább teret hódít az afféle gondolkodás és cselekvés, hogy a jó döntéshez szükség van minden beosztott közreműködésére és támogatására. Mee-Yan Cheungnak, a Minőség és Egyenlőség Ltd alapítójának és számos szervezetfejlesztési cikk írójának tulajdonítják azt kijelentést, hogy a vállalatvezetésnek ma olyannak kell lennie, mint egy szociális mozgalomnak, amelyben a munkatársak úgy érzik, önkéntes alapon vesznek részt a tevékenységben, elkötelezettek a célok elérésére, és valami fontos változást, hatást akarnak elérni a cég életében.

Sokat segíthet a hit...

Lehet, nincs messze az idő, amikor a munkások és a vezetők együtt imádkoznak tevékenységük, erőfeszítéseik sikeréért, Isten általi segítéséért, megáldásért. A jövőben minden bizonnyal fokozódik a vezetők és a beosztottak egymásra utaltsága, egymás iránti szolidaritása, megértése és együttmunkálkodása.  

Mindez várhatóan javítja a közös cselekvés eredményességét, hatékonyságát. Minderre nagy szükség van. Ha elérjük, akkor remélhetően kisebb lesz a munkások és a vezetők közötti ellentét, a dolgozóknak az irányítóik irányába táplált ellendrukkerkedése, kárörvendése. Az emberek jobban magukénak fogják érezni a vállalat eredményeit, pozitívumait és gondjait. Az ilyesmiből végső soron a magyarság egészének is komoly előnye származhat.   

                        Cselényi György

Tekintse meg mindezt videóval illusztrálva...

Tekintse meg "kvázi" újságoldalszerű megjelenésben

Hogy mik vannak... Megáll az ember esze!

A buszállomáson a járaton ültünk, s vártuk az indulást. A start előtt vagy 4 perccel felszállt egy fiatalember. Hátitáskájából golyóstollakat vett elő. Szótlanul végigszaladt a buszban, s az ülő és az álló utasoknak is a kezébe adott egyet. 

A tollak tetejéből kiinduló kis, rögzítő „pillenpátyú” alá cédulácska volt csíptetve, amelyre szép, fekete betűkkel körülbelül ilyen szöveg volt nyomtatva: Hallássérült vagyok. A toll ára: 300 forint.

A fiú ezután visszasietett a sofőrfülke mellé, majd újból megindult hátrafelé. Egy utas se kapkodott a zsebe, vagy a pénztárcája után. Az utazók nagy részét az ipari parkba igyekvő munkások képezték, akiknek a kenyérkeresésükhöz elenyésző mértékben szükséges íróeszköz, de a munkahelyükön egyébként is ellátják őket vele.

Jómagam a férfi iránti sajnálatból vettem volna, de háromszáz forintom nem volt apróban, s meg sem fordult a fejemben, hogy a fiútól talán megkapnám a visszajárót. Amikor mellém ért, látta, hogy matatok a pénztárcámmal, de mivel egy pillanat alatt leolvasta mozdulataimról, hogy gondom támadt, az én kezemből is visszavette a tollat. Talán elöl a sofőr vett egyet.

A némán zajló üzleti ajánlat, a kell(?), nem kell(?), ha nem, akkor add vissza(!) - akció pillanatok alatt lezajlott, majd a srác gyorsan leszállt.

Nem tudom, a fiú valóban hallássérült, vagy szélhámos volt-e? Mindenesetre ilyen támogatásszerző módszerrel még nem találkoztam. Istenfélő emberként a látottakat nem merem se bírálni, se dicsérni, ezért megmaradok a „hogy mik vannak...” alapú tényközlésnél, csodálkozásnál.

                   Cselényi György    

Önjelölt magyar földönfutók

Kétségtelen, hogy az ország javuló makro- és mikrogazdasági mutatói ellenére rengeteg a boldogtalan és elégedetlen ember. De nem kevesen vannak azok, akik a viszonylag idős koruk ellenére se lelik helyüket, mindig készülnek, sőt úton vannak valahová, de maguk se tudják, hogy hová és miért. Önjelölt földönfutóknak nevezem őket.

Ismeretségi körömben van egy közel 60 esztendős férfi. Több vasas szakmája van, s mivel szeret és tud is dolgozni, az elhelyezkedéssel hosszú távon sose volt gondja. Viszont az alkoholizmussal már annál inkább.

Nemrégen találkoztam vele, s örömmel hallottam, hogy most is van munkahelye. Bevallása szerint nem is rossz. Az autók és a különböző gépek szerelésében, javításában szerzett nagy gyakorlata okán van másodállása is, amellyel a havi fizetését jelentősen kiegészítheti. Hála Istennek, az ital rabságából sikerült kiszabadulnia. Igaz, elvált, de az élettársával, egy meglehetősen csinos nővel - szépen éldegél. A gyerekeit a volt felesége nevelte fel.

Úgy véltem, ismerősöm életútja a rögös és kacskaringós szakaszok után végre simává és egyenessé vált.

A minap megint összefutottunk, s azt hittem, nincs esemény, s tulajdonképpen az időjáráson kívül nincs miről beszélgetni.

Mint kiderült, nem ez a helyzet! Elmondta, hogy két hónap után felmondott munkahelyén. Megy Pestre, mert ott egy cégnél „többet adnak...!”

– És az asszony mit szól hozzá? – érdeklődtem.

– Megbeszéltük, hogy májusban jön utánam – válaszolta.

Gyorsan elköszönt, mert szólni ugyan nem szóltam, de talán nem tudtam eléggé palástolni nemtetszésemet. Aggaszt, hogy ez az ember a hatvanadik életévéhez közeledvén sem tud valahol megállapodni, mondhatni, megülni a fenekén. Szerintem az asszony nem biztos, hogy követi őt a fővárosba. Ott az emberünknek gondviselő nélkül nagy esélye van visszaesni az alkoholizmus betegségébe. Amennyivel több pénzt fog keresni új munkahelyén, lehet annyival, vagy még több fog elmenni, elfolyni tőle, mert a fővárosban azért valamivel drágább a megélhetés, mint vidéken. Nincs kizárva, hogy ismerősöm előbb-utóbb elveszíti munkahelyét és megint ott lesz, ahol a part szakad.

Sajnálom az ilyen örök nyughatatlan embertársainkat, akiknek soha sehol semmi nem jó. Egész életükben futkároznak, bolyonganak, csaponganak, mint gólyafos a levegőben, de sehol nem tudnak kikötni, megmaradni, letelepedni hosszabb távon. Emberünk hiába szorgalmas, hiába dolgozik jól, becsülettel, de még egy önkormányzati garzon bérlakása sincs. Évtizedek óta albérletekben húzza meg magát, sőt vándorol egyikből a másikba.

Tartok tőle, hogy a külföldön munkát és szerencsét próbálók nagy részét is a szóban forgó személyhez hasonló tulajdonságok és motivációk jellemzik. Közép- és idősebb korukra se komolyodnak meg, nem nő be a fejük lágya, s csodálkoznak, rosszabb esetben pedig csüggednek, keseregnek, hogy nekik valahogyan nincs szerencséjük.  S nem jönnek rá arra, hogy meggondolatlan futkározásukkal, ugrándozásukkal, keresgélésükkel a boldogulásuk és a jobb, nyugodtabb életük elől saját elhatározásukból szaladnak el. Önmagukat teszik sorsüldözötté!

                          Cselényi György