2016. május 12., csütörtök

Fáj a munka....




Olvasom, hogy „Heves összecsapások voltak Franciaország-szerte azt követően, hogy a kormány úgy döntött, egy jogi kiskaput igénybe véve áterőlteti a munkaügyi törvény módosítását. A rendőrség több városban könnygázt vetett be a harcias tüntetők ellen."

A törvény módosításánakellenzői azt tartják, hogy antidemokratikus, a munkaadóknak többletjogosítványokat ad a munkavállalók kárára.” „A 35 órás munkahetet megtartják, de el lehet tőle térni, ha a cégek meg tudnak egyezni a szakszervezetekkel...

xxxxx

Cselényi György kommentárja

Bizakodó vagyok, hogy Magyarország nagy gazdasági fejlődés előtt áll. Mire alapozom legfőképpen optimizmusomat? Arra, hogy a magyar emberek többsége változatlanul akar és szeret dolgozni. Márpedig, ha ezt sikerül összekapcsolni a megfelelő innovációval, kreativitással, piaci igényekkel, diplomáciai erőfeszítésekkel, akkora jövőben remélhetően egyre kevesebb anyagi gondunk lesz.

A mellékelt MTI- és Magyar Idők-fotó alapján is úgy vélem, Nyugat-Európa ezért van nagy bajban, mert ahhoz, hogy a feltörekvő államokkal és másokkal szemben bírja a versenyt, most már kicsit keményebben kellene dolgozniuk, ami sokaknak nem tetszik. Ezzel nem akarom a rafinált, meg profitéhes tőkéseket védeni, de valahol egy kicsit őket is meg lehet és meg is kell érteni.

Ezért tartom jónak a magyar irányt, a munkalapú társadalom és ország továbbépítését. Hosszabb távon biztosabb bevételhez vezet ez, mint a „szerencselovagoskodás, meg más országok letarolásának, rabszolgasorsba taszításának és ott tartásának szándéka és gyakorlata.   


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése