Vétkezzenek bátran!

A példa kedvéért egy, a témához csak valamelyest illeszkedő történet: annak idején, sikerei csúcsán Hofi Gézát valamilyen hivatalos elismerésben részesítették. A tévéhíradóban megkérdezték őt, és a fő támogatóit, Komlós Jánost és Marton Frigyest a sikerük titkáról. Ha jól emlékszem, Komlós János újságíró, kabaréigazgató, humorista, konferanszié, író, kritikus, műfordító, dramaturg azt válaszolta: a sikerük titka az, hogy nem fogadják meg a velük foglalkozó esztéták jó tanácsait.

Ez jutott eszembe a Matolcsy György jegybankelnököt és Varga Mihály gazdasági minisztert a liberális oldalról ért kritikákról. Egy bizonyos közgazdászi kör szinte fel van háborodva, el van keseredve, nem tud napirendre térni afölött, hogy például Matolcsy György nem azt csinálja, amit az egykori magyarországi és külföldi megmondó emberek tanácsolnak. Ennek okán több, korábban zseniként számon tartott, sőt sztárolt, a haza bölcse szerepében tetszelgő személy méltánytalanul mellőzöttnek érzi magát, s rettenetesen el van keseredve. Állítólag nemrégen még valami találkozót is szerveztek, ahol egymás között és bizonyos sajtómeghívottak körében búslakodtak.

Nemrégen egy Bécsben élő híres újságíró bírálta a magyar gazdaság irányítóit, s arra hivatkozott, hogy „pedig az .......is”  megmondta, hogy ez így nem megy, s helytelen. Egy neves, valamikor a hazai médiában nagyon sokat szereplő politológus is ugyanarra a személyre hivatkozott, azzal a lényeggel, hogy amit az.... megmond, annak úgy kellene lennie, különben megnézhetjük magunkat. 

Matolcsy György szemére vetik, hogy az intézkedései nem felelnek meg, sőt ellentmondanak a nemzetközileg elfogadott trendeknek. Korábban emiatt többen kongatták a vészharangot, hogy ebből nagy baj lesz, s hazánk koldusbotra jut.

S mit adott az Isten? Az események, történések, Magyarország gazdasági és pénzügyi mutatói, eredményei Matolcsy György és Varga Mihály terveinek, lépéseinek, intézkedéseinek helyességét igazolják. Matolcsy György nem szégyellte kijelenteni, hogy a jegybank a kormánnyal egyeztet bizonyos kérdésekben és a jegybank amennyire lehet, segíti az ország gazdasági fejlődését. Mi több, Matolcsy nem átallt bizonyos gazdasági dogmák elleni harc jegyében valamiféle iskolai képzést, oktatást kezdeményezni.

Tehát valakik szemében megbocsáthatatlan bűn, hogy Matolcsy Györgynek és Varga Mihálynak van saját elképzelése, célja és koncepciója országunk gazdasági-pénzügyi kérdéseivel kapcsolatban, s az eddigi döntéseik helyesnek, sikeresnek bizonyultak.

Ha ez bűn, akkor az ország lakossága kérje meg őket, hogy a jövőben is csak vétkezzenek bátran.

                                Cselényi György