Szokásomhoz hűen büszkén
– mint a kakas a lucernában – lépdeltem szülővárosomban a vasútállomás előtti
buszmegállónál. Fütyültem rá, sőt olykor dühített is, hogy a tévében,
rádióban és a nyomtatott sajtóban miért riogatják folyton az embereket egy kis
faggyal, ónos esővel. Nincs itt semmi baj, senki nem csúszik, nem esik el. Annál is inkább, mivel mindenkinek van magához való esze.
A szóban
forgó helyen a fejlesztés jegyében a járda aszfaltját nemrégen váltották fel
afféle formatervezettség benyomását keltő betonlapburkolattal. A
kivitelezők bármennyire igyekeztek, nem tudták azt úgy kialakítani, hogy a víz
vékony rétegben ne állhasson meg itt-ott rajta. Meg ugye a rengeteg ember
járása következében a leginkább igénybe vett részeken picit talán meg is
süllyedt.
Mindezek
következményeként a 2016. január 7.-ei időjárás miatt a burkolat egy része
enyhén latyakos volt, másutt pedig jég borította, amelynek felszínén vékony
vízréteg is összegyűlt. A havas résszel nem volt gond, viszont a reggeli
sötétségben nem látható jéggel fedett felület iszonyatosan csúszásveszélyes lett. Ugye az ember megszokta a nincs itt semmi probléma – meggyőződés által
motivált, szokásos tempójú, lendületes menést.
Egyszer csak
azt észleltem, hogy a két lábam egyszerre csúszott ki alólam, a tomporom és a
medencecsont közeli részem a betonjárdán vagy kettőt pattant, s szemmel
láthatóan a fejemhez közel van a járda köve. Magyarán akkorát estem, mint egy
zsák, vagy villanyfa. Ha eltörik valamim, egy zokszavam se lehetne csontjaim
szilárdságára.
Rögtön
felálltam, s örömmel nyugtáztam, nem fáj semmim, tudok menni, tehát nem történt
bajom. Most utólag a bal tenyerem a csukló közeli tájékon kicsit sajog, meg
arra számítok, később a gerincem és a medencecsontom körül izomlázszerűséget
érzek.
Ilyen és
ehhez hasonló az országban sok történhet, ezért szóra sem lenne érdemes. Egyvalami miatt részleteztem a velem történteket. Egy magas, sötétdzsekis,
kapucnis, 20 év körüli nő gyors lépéseket tett felém, s azt kérdezte kedves,
együtt érző hangon: jól van?
Köszönöm
semmi gond, mondtam feltápászkodásom közepette, s utána is többször hálálkodtam
segítőkészségéért. Úgy érzem, ezen az ónos esős, pocsék reggelen földre szállt
angyallal találkoztam, ami bevallom, nagyon kellemes érzéssel töltött el.
Cselényi György
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Portrék: https://youtu.be/8y-EHOHzSoI
Településrészek: https://youtu.be/bApEocAvBJc
Lovasok: https://youtu.be/R-U3-o2voW0
Máriapócs,
bazilika: https://youtu.be/lcu5-dKkda0
Magyarország,
te csodás: https://youtu.be/WiFHO8pZyFs
A
magyar földek és kertek ígérete: https://youtu.be/BwjH2H0wdEk
A szerelem várása
Nyíregyháza (Hungary), zoo
Fogathajtók versenye (Hungary)
Gólyák (storks) – Hungary
Szokásomhoz hűen büszkén
– mint a kakas a lucernában – lépdeltem szülővárosomban a vasútállomás előtti
buszmegállónál. Fütyültem rá, sőt olykor dühített is, hogy a tévében,
rádióban és a nyomtatott sajtóban miért riogatják folyton az embereket egy kis
faggyal, ónos esővel. Nincs itt semmi baj, senki nem csúszik, nem esik el. Annál is inkább, mivel mindenkinek van magához való esze.
A szóban
forgó helyen a fejlesztés jegyében a járda aszfaltját nemrégen váltották fel
afféle formatervezettség benyomását keltő betonlapburkolattal. A
kivitelezők bármennyire igyekeztek, nem tudták azt úgy kialakítani, hogy a víz
vékony rétegben ne állhasson meg itt-ott rajta. Meg ugye a rengeteg ember
járása következében a leginkább igénybe vett részeken picit talán meg is
süllyedt.
Mindezek
következményeként a 2016. január 7.-ei időjárás miatt a burkolat egy része
enyhén latyakos volt, másutt pedig jég borította, amelynek felszínén vékony
vízréteg is összegyűlt. A havas résszel nem volt gond, viszont a reggeli
sötétségben nem látható jéggel fedett felület iszonyatosan csúszásveszélyes lett. Ugye az ember megszokta a nincs itt semmi probléma – meggyőződés által
motivált, szokásos tempójú, lendületes menést.
Egyszer csak
azt észleltem, hogy a két lábam egyszerre csúszott ki alólam, a tomporom és a
medencecsont közeli részem a betonjárdán vagy kettőt pattant, s szemmel
láthatóan a fejemhez közel van a járda köve. Magyarán akkorát estem, mint egy
zsák, vagy villanyfa. Ha eltörik valamim, egy zokszavam se lehetne csontjaim
szilárdságára.
Rögtön
felálltam, s örömmel nyugtáztam, nem fáj semmim, tudok menni, tehát nem történt
bajom. Most utólag a bal tenyerem a csukló közeli tájékon kicsit sajog, meg
arra számítok, később a gerincem és a medencecsontom körül izomlázszerűséget
érzek.
Ilyen és
ehhez hasonló az országban sok történhet, ezért szóra sem lenne érdemes. Egyvalami miatt részleteztem a velem történteket. Egy magas, sötétdzsekis,
kapucnis, 20 év körüli nő gyors lépéseket tett felém, s azt kérdezte kedves,
együtt érző hangon: jól van?
Köszönöm
semmi gond, mondtam feltápászkodásom közepette, s utána is többször hálálkodtam
segítőkészségéért. Úgy érzem, ezen az ónos esős, pocsék reggelen földre szállt
angyallal találkoztam, ami bevallom, nagyon kellemes érzéssel töltött el.
Cselényi György
Cselényi György
Gólyák (storks) – Hungary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése