- Rendeljünk pizzát? – kérdezte kolléganőm a munkaszünethez
közeledvén.
- Üsse kő...(!) – egyeztem bele. Évekkel ezelőtt egy
vállalati bulin már ettem egyszer, de akkor nem voltam tőle elragadtatva. Gondoltam, hátha megváltozik a véleményem róla.
Latolgattuk, milyet kérjünk? Engem azon kívül, hogy szeressem
alkotóelemeit, az is vezérelt, hogy lakjunk jól. Ezért javasoltam, hogy
válasszuk a szórólapon „Csicsóka” névvel jelöltet, annál is inkább, mivel azon
paradicsomos alapon lesz sonka, tükörtojás, bacon és sajt is.
- Oké – hagyta jóvá ötletemet munkatársam. A futár fiatalember
a kért időpontra pontosan meghozta az árut, fizettünk, s testvéries osztozás
után nekiláttunk az elfogyasztásához. A mérete jó nagy volt, nem mértük le, de az
átmérője szemre tényleg elérte a 28 cm-t. A külcsine tetszetős, kívánatos volt.
Még háromdeci ajándék konzervcolát is kaptunk hozzá, melynek feléről lemondtam a hölgy
javára.
Rágtuk, forgattuk a szánkban, s nagy falatokban nyeltük, hogy
a munkaszünet végére végezzünk a pizzaevéssel.
Egy idő után megkérdeztem a nőtől: - te, érzel valamilyen
ízt, mert lehet, az én ízlelőbimbóimat, mind a paradicsom, mind a sonka, mind a
tükörtojás, mind a bacon, mind a sajt elkerüli. A tésztája felaprításához,
megpuhításához pedig komoly kitartás szükséges.
Az ízek a kolléganőm elismerését se nagyon váltották ki,
pedig a pizzán szemre volt bőven sonka, tükörtojás és bacon. Lehet reszeltek rá sajtot is, de azt nem sikerült felfedezem, persze, lehet, hogy a sütés közben szétolvadt.
Mondtam kolléganőmnek, hogy erdélyi paprikás szalonnát
szoktam venni, s annak evése közben érzem az ízét. Ha tükörtojást fogyasztok,
akkor szintén érzékelem a sült tojás zamatát, csakúgy mint a sonka, a sajt és
egyéb étel ízét. De e pizzán így együtt egyik se nyerő, egyik se jön be. Úgy
vélem, egy egyszerű zsíros kenyérrel nagyobb táplálkozási élvezethez juthattunk
volna.
Meggyőződésem, hogy nem az alapanyagok és a pizza elkészítésének
minőségével volt gond, hanem magával az egész konstrukcióval. Csodálkozok rajta,
illetve talán örök rejtély marad számomra, hogy egy ilyen, a gasztronómia szerintem
negatív csúcsát megtestesítő - talán olasz - találmánnyal miként lehetett
meghódítani a világot, nemzetközi sikerre szert tenni?
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése