Baráti beszélgetések során egészen elképesztő dolgokat
hallok. Egy férfi újságolta, hogy a népszavazás okán igencsak összeveszett
feleségével és a nagyobbik lányával. Ők ugyanis nem vettek részt a
szavazáson. A férj és apa semmilyen érvét nem fogadták el, nem tették
magukévá, még csak elgondolkodni se mutatkoztak rá hajlandónak.
Hallottam azt is, hogy az egyik falu nyugdíjas klubjának
tagjai, zömében idős asszonyok dumálták rá egymást az urnától való
távolmaradásra. Mint tudjuk, csaknem minden kistelepülésen vannak olyan
„vezérürüszerű” emberek, akik szinte parancsolnak a többieknek. Ezek a „többiek”
pedig a megszólásukat, kiközösítésüket elkerülendő, vagy megelőzendő meghúzzák
magukat, s ha fogcsikorgatva is, de engedelmeskednek.
Egy másik férfi szinte dünnyögve árulta el társainak, hogy
nem szavazott. Rosszul tetted – mondta neki valaki a társaságból. A voksolást
elmulasztó személy arcáról és hangjából őszinte megbánás sugárzott.
Pozitívumnak tartom, hogy a népszavazás révén megindult
egyfajta, általam régen nem tapasztalt közbeszéd és közgondolkodás, amelyet
mindenképpen biztatónak vélek a jövőre nézve.
Úgy érzem, sőt meggyőződésem,
nincs itt semmi elveszve!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése