Megszállottak

A minap szülővárosom egyik parkjában baktattam, amikor megszólított egy mellém lépő, s a kerékpárját toló férfi.

– Elnézést – mondta --, Nyíbátorba szeretnék eljutni. Meg tudná mondani, merre menjek? Motorkerékpár-verseny lesz ott, s azt akarom megnézni – tette hozzá.  

Kissé csodálkozva pillanthattam rá, mert a férfi olyan 70 év körüli lehetett, arca erősen napbarnított, hosszú, széles és mély ráncokkal. Ugyanis a tartózkodási helyünk és a Nyírbátor közötti távolság körülbelül 30 kilométer lehetett. Az illető biciklije nem verseny-, nem túra-, hanem egy egyszerű és ócska átlagos kerékpár volt. A férfi öltözete nem sportosnak, hanem nagyon hétköznapinak tűnt.

Felvillant bennem, hogy a kánikulában nem valami napszúrás kapott emberrel állok-e a szemben? Amint néztem komoly, választ váró arcát, illetve megpillantottam a járgánya csomagtartólyára erősített fehér védő-, vagy bukósisakot, meggyőzve éreztem magam arról, hogy ez az ember tényleg elszánta magát a 30 kilométernyi táv végigtekerésre.

Közöltem vele, milyen utat kövessen. Ennek az utcának az elején lévő kereszteződésen menjen keresztül, s mindig tartsa az egyenes irányt. A Debreceni, más néven 4-es főutat is keresztezze. Utána ne se ijedjen meg, mert girbe-gurba mellékutcákhoz fog érni, ott is, amennyire lehet, tartsa az egyenes irányt, míg végül elér a Kállói útra. Ott forduljon jobbra, s azon az úton mintegy 30 kilométert megtéve, Nagykállón, Kállósemjénen és Máriapócson való áthaladás után ér Nyírbátorba.

Később gondolkoztam rajta, hogy 15 km/óra sebességgel számolva két óra alatt a szóban forgó városban lehet lenni. Az tényleg kibírható, csak hirtelen tűnt e vállalkozás a férfi életkorát és a műszaki lehetőségeit tekintve nehezen teljesíthetőnek. De a testedzésen és az önmaga kipróbálásán kívül talán szerepet játszhatott az is, hogy esetleg nincs autója, sajnálja a vonat-, vagy a buszköltséget, vagy nem rendelkezik ilyesmire fordítható kerettel, meg nem kedveli az időbeli kötöttséget... A motorversenyt pedig mindenképpen látni akarja.

Tiszteljük a jó értelemben megszállott embereket! Ilyennek tekinthetők a vallási zarándokok, a túrázók, a természetjárók, az edzőterembe járók, s mindazok, akik bizonyos cél elérése érdekében hajlandók az átlagos napi terhelésnél nagyobb erőfeszítésre.  

                            Cselényi György