„Kikapcsolok, mint a szárnyait próbálgató madár. De a hangok
nem hagynak békén, csak jönnek sorban. Végre felocsúdtam. Ébredezek, mint aki a
semmiből jött elő. Az ajkam hirtelen megszólal, s énekelek újra, mint régen,
mint egy kis gyerek – önfeledten. Élvezem. A dal átjár, mint a forgószél, amely
fújja a faleveleket. Virtus táncot jár a nyelvem és egyre szaporázom az
ütemet. Szeretni csodadolog! Titkon mindenki erre vágyik. Mert az ember érző
lélek, tápláléka a szeretet...
... nem
maradhattam folyton az álom rabságában. Az emlékek átfolynak szívemen. Sanyargatnak. Minek is szomorkodni?
Azzal nem segítek sem máson, sem magamon. Inkább viháncolok és élem az életem. Az
akadályokat át kell hágni, és embernek maradni örökké. Hagyom, menjen minden a
maga útján..."
Megjelent Kovács Éva: Álmaim csodái - című könyve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése