Összefutottam régi, jó ismerősömmel, Gyulával. Több mint 20
évig egy debreceni vállalatnál hegesztőként dolgozott. A cégtől valami miatt
kikerült. Évek óta a nyírségi
tanyavilágban őstermelőként, nagyrészt a szülei, rokonai kertjeit műveli,
azokon gazdálkodik. Nagyrészt gyümölcsöt termel.
Nagyon el van keseredve. A fagykár miatti bevételkiesését
egymillió forintra saccolja. Bizonytalannak, sőt kilátástannak érzi jövőjét, az
ereje fogytán. Gondjait, egy mondatban foglalta össze: nem tudja, mi lesz! Viszont
boldoggá teszi, hogy egészségesnek érzi magát, gyógyszert nem kell szednie, nem
parancsol neki senki, önmaga ura. Továbbá megnyugtatja, hogy a zsíros kenyeret
szívesen fogyasztja a nap bármely szakában.
Gyula jóravaló ember. Ötven valahány éves, becsületes,
szorgalmas, munkabíró. Azt sem mondhatom, hogy nem boldogul, mert szép
családja, jó lakása, autója, garázsa, kismotorja, mezőgazdasági eszközei,
gépei, felszerelései vannak.
Keserűen mondta, hogy sok mindenből elege van. Ahhoz, hogy
valamilyen szinten megéljen, a város piacán kis tételben kénytelen eladni áruit.
Ha az eladóhelyre hajnali fél ötkor megy is ki, hogy jó helyen kapjon asztalt, a
később jövőkkel szinte állandóan veszekednie, nemegyszer majdnem verekednie
kell, mert el akarják zavarni az általa kibérelt és elfoglalt területről. Bosszantják
azok az emberek, akik a piacon órákig sétálnak fel s alá, s a különböző
asztaloknál addig kóstolgatják a gyümölcsöket, ameddig el nem telnek velük, jól
nem laknak, majd anélkül távoznak, hogy bármelyik árustól vásárolnának akár fél
kiló valamit.
Gondolkoztam rajta, vajon mi okozhatja Gyula számára a legnagyobb
gondot, netán idővel min bukhat el.
Szerintem azon, mint a magyar agrártermelők általában, hogy
maguk akarnak csinálni mindent, nem szándékoznak, vagy nem tudnak összefogni
senkivel. Gyula tökéletesen tisztában van a kert, a fák, a szőlő művelésének
tennivalóival. Az ő energiáját csaknem teljesen lekötik az effektív
mezőgazdasági munkálatok. Szüksége lenne olyan emberre, aki főként a piaci
értékesítés gondját, munkáját leveszi válláról, nem piaci időben pedig segít
ezt-azt elvégezni. De nincs, vagy nem talált ilyen személyre.
Gyulának van két humán szakon főiskolát végzett lánya, s
adminisztratív területről nyugdíjba ment felesége. Tőlük a gyenge fizikumuk,
meg a hozzáállásuk, életszemléletük miatt se számíthat sok segítségre. Gyulának
van néhány barátja, de azok iparos emberek, s nem tudnak, de nem is lennének
hajlandók beállni Gyula gazdaságának szolgálatába. Ők csak esténként a garázssornál
történő összejövetelre, meg a beszélgetés közbeni iszogatásra kaphatók. Gyula
újsághirdetés útján meg sem próbált munkatársat keríteni, mert lehet,
minimálbér se tudna számára fizetni, meg egyébként
se bízik senkiben.
Így marad a gazdaságában az egyszemélyes kínlódás, gyötrődés,
idegi és testi felőrlődés esélye, s annak felismerése: egyedül nem megy.
Előbb-utóbb döntenie kell: vagy profi, munkatársakat foglalkoztató
vállalkozóként folytatja tevékenységét, vagy megbukik, minden tekintetben
tönkremegy.
Kíváncsi vagyok, melyik utat választja.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése