A szomszédcsalád nyaralni ment. Rám hárult a kedvencükről,
a pici kutyájukról való
gondoskodás. Napokig szomorú volt szegény, hiába igyekeztem kedvében járni.
Alig evett, már aggódtam érte. Néhány nap elteltével kezd visszatérni belé az
élet.
Lehet, érzi, a gazdái nemsokára hazatérnek. De az is valószínű, ő is olyan, mint az ember. Bármi rossz, vagy jó történik életünkben,
élünk tovább és felejtünk. Legalábbis úgy teszünk...
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése